Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911

— XXV nyeivel, oltáraival, menyezeti freskóival áhitatos bámulattal töltötte el a szíveket, mert ügyes vezetőnk mindenről részletesen tájékoztatta ifjainkat. E templom után a budai oldal egyik legszebb részletén a Halászbástyán telepedtünk meg pihenni és gyönyörködni a pesti oldal és a Margithídban. Itt körülnéztük a király adományát képező Szent István lovasszobrát is. A sok gyönyörűség mellett azonban a gyomor is követelő érzéssel lépett fel és ez okból a Halászbástya lejáróján egyenesen a Hunyadi János szoborhoz, a Corvin-térre s innen a Fő-úton a budai Vigadóba, ebédelő helyünkre vonultunk.

Az ebéd előtti félóra alatt kifli és egy-egy pohár sör mellett mindenik tanuló a látottakat tárgyalta, felújítani óhajtván emlékezetében mindazt még egyszer lelki gyönyörűségére, amit e fél napon át látott, tanult. A jóízű ebéd mindnyájunk megelégedését váhotta ki s ez szolgáljon a Vigadó vendéglősének dicséretéül.

Ebéd után helyi érdekű vasúton a Pálffy térről Zsigmond- és Lajos-úton az Aquincumba rándult ki a társaság, a hói a színkört, a római építkezést egy templom romjával és a római tárgyak múzeumát néztük meg, amely munkában úgy elmerültünk, szolgálván ez által a classica-philologiü-nak, hogy szinte lekéstünk a tudománygyűjtést sem respektáló 4 órás vonatról. Csak serény futással menekültünk meg egy igen hosszú s talán az esténket is megrontó gyaloglástól vagy várakozástól.

A Pálffy-térről visszatérve a Margitlüdon át a Szent Margitsziget bejárására indultunk. Ez a sziget Budapest ékes gyöngye. Itt üdül, gyógyul, élvez, szórakozik, múlat felejti az élet terheit, gondjait, csalodásbeli bánatait, üzleti kárait, itt táplálja anyagi és érzelmi reményeit s itt kárpótolja magát érzelmi csalódásaiért az ide járó. Gyönyörű hely, pénzes hely; még a haldoklót is ide édesgeti, azon hitet támasztva benne, hogy itt talán könnyebb meghalni is, vagy innen biztosabban lehet a paradicsomba jutni, paradicsomi kert lévén maga a sziget is! E szép, kis, földi menyországból visszafordulva eltértünk eredeti úti tervünktől, minthogy Metz Albert zeneiskolánk érdemes igazgatója, mint az Opera színház kiváló tagja, kieszközölte, hogy az ifjúságunk az estét a színházban töltse, hogy a Varázsfavola cimü darabot nézhesse meg. A szigetről tehát a legrövidebb úton az Andrássy- útra, az Opera melletti, vacsorázó helyünkre siettünk. Nagy meglepetés volt az Opera belseje, színpadi berendezése és az élvezetes darab a fiúkra. Várakozásunk fenomenálisan ki volt elégítve 8 ezt a saját kijelentésük igazolja, amely így hangzott el szállá-