Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911

— XV —

— helyesebben bolyongások — sok kalandnak anyagát vagy meséjét hozták haza, amivel inkább ártottak, mint használtak az itthoniak erkölcsi és lelki fejlődésének. Ezt ismerte fel a külföldiek nyomán a hazai kormány is és oly intézkedéseket léptetett életbe, amelyekkel megszüntette a tanulók nyári bolyongását és az iparosok kalandozását, de lehetővé tette a komoly és nemes ismeretszerzést. Az iparosok részére ösztöndíjakat rendelt egy évi időtartamra. A tanulók és tanítók okulására kedvezményes utazási és ellátási díjakat állapított meg, amely eszközök igénybevételével bármely iskola növendékeinek meglehet adni 10—12 nap alatt jó részét mindannak, amit évfolyamán az iskolában nem lehetett megadni.

E lehetetlenségnek súlyát a mi főgimnáziumunk is érezte úgy a tanulás, mint a tanítás terén. A múltban is igyekezett a tanári testület kisebb területet felölelő vidéki kirándulásokkal segíteni a szobai oktatás hiányain, de nagyobb szabású, a tanulót és tanárt egyaránt érdeklő kirándulás rendezésére intézetünknek csak ez időszerinti igazgatója vállalkozott. A fiumei kirándulásban részt vett minden egyes tag őszinte elismeréssel és köszönettel tartozik Paál Gusztáv kollégiumi igazgatónak, aki nem kiméit sem időt, sem fáradságot a kirándulás sikerének biztosítására. A tervbe vett nagy szabású kirándulás dús anyagot nyújtott ismeretkibővítésre hazánk keleti szélétől, székesfővárosán át, délnyugati széléig geográfiái felszínének, terményeinek és lakóinak megismerésére s az alább leirt útvonal mellett fekvő történelmi nevezetességek megszemlélésére. A tanulmányút jellegét az által adta meg e kirándulásnak, hogy szaktanár társaival „kirándulási kalauzt dolgoztatott ki, amelyet „zsebfüzet“ alakban kinyomatott tiszta „jegyzetlapokkal“ beszőve osztott ki minden résztvevőnek. Ez által megkönnyítette úgy a maga, mint a vezetőtanár és tanuló munkáját, mert csak a figyelmet kellett ráirányítani a füzetben jelzett helyre vagy tárgyra s az utazó teljes tájékozást nyert előbb vagy utóbb füzetéből.

Kirándulásunk 1912. május 24-én az alsó-déli-pályaudva- fon indult meg a szép és termékeny Maros folyó völgyén Arad városáig. Felszálláskor látható volt első sorban a hosszú út szd* kásos izgatottsága, másfelől a Budapesten lefolyt politikai izgalmak hatása s e miatt az állomáson sokan látták el magukat napi lapokkal, megtudandók, hogy Budapestre bejuthatunk-e az ostromállapot miatt vagy nem. Ennek hatása alatt a csoportokban való elhelyezkedés után csendes kedély vett erőt mindenkin