Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911

X —

gyermekeiknek olyan szórakozást, mit az iskolai törvények tiltanak, sőt hogy több esetben maguk a szülők adtak alkalmat az iskolai tilalmak megszegésére. Értsék meg a szülők, hogy bár a nevelés munkája a család és iskola között arányosan oszlik meg, a vezető tényező az iskola; a család építő munkája is csak úgy lehet eredményes és áldásos, hogy ha az iskolának mint elfogulatlanabb tényezőnek az útmutatásait követi.

De megértést és jóakaratot követelünk és várunk az ifjúságtól is. Értse meg minden ifjú, hogy a tanár fáradozásának köszönheti azoknak a kincseknek a megszerzését, melyeket a rozsda meg nem emészt, a tolvajok el nem lophatnak. Ne legyen a tanulónak bizalmasabb barátja tanáránál, ki az önző hízelgés heyett őszinte birálgatással, szükség esetén kemény dorgálással figyelmezteti a tanulót hibáira. Viseltessék hálával nevelői iránt, kik türelemmel és szeretettel oktatják, a gonosztól távoltartják, indulatainak, rossz hajlamainak leküzdéséhez szoktatják, fegyelmezik. Kötelességét teljesítse mindenki lelkiismeretesen és ne hallgasson azoknak a beszédjére, kik a szorgalmat gúnyolják, a jó magaviseletét kinevetik; kik saját lényük aljas hitványságához szeretnének mindenkit kapcsolni. Az olyan ifjúság, mely többre becsüli a hanyagságot, mint a szorgalmat, a léha, durva féktelenkedést és engedetlenséget a józan, komoly magaviseletnél, nem érdemes arra, hogy tanárai szeressék és becsüljék. Értsék meg, hogy becsülni csak a becsületest lehet, tisztelni csak a tisztességest. Az egyesnek a becsülete az egész becsülete, az egyesnek a tisztessége az egésznek a tisztessége. Ne mondja egyik sem: „Én egyedül nem

fogom a diákság becsületét lehúzni, követhetek el hibát is.‘ Könnyen úgy járhatnának, mint az egykori svábok, kik jótevőjük iránti hálájukat egy hordó kitűnő borral akarták leróni. A hordót kézről-kézre adták, mindenki beleöntötte a maga részét; a megtelt hordót átadták kegyes jótevőjüknek. Tele volt a hordó, de nem jó borral, hanem vízzel.

te.