Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910

- XLIX —

Nagy Károly.

Mint az erdélyi egyházkerület, most már egyetlen theo- logiai fakultásának igazgatója, midőn intézetünk és hatóságai nevében a megújhodott marosvásárhelyi kollégiumnak átadom legbensöbb üdvözletünket és áldáskivánásunkat, nemcsak a testvér, de a hálás örökös nevében is teszem ezt.

Theologia fakultásunk papképzésünk múltjából értékesebb traditiót, a gyulafehérvár—nagyenyedit kivéve, senkitől sem kapott, mint a marosvásárhelyi kollégiumtól. Egy Fogarasi Pap István, korában a bölcsészeinek és theologiának Európa egész tündöklő csillaga, itt végezte férfi munkásságának legjavát, oly díszt szerezve a magyar névnek és tudományosságnak, mint a mathematika terén a Bolyaiak.

A régmúlt idők dicsőségéhez élő, drága örökségül innen kaptuk fakultásunk első tanárkarának egyik legnagyobb ékességét Molnár Albertet, ki kora halála dacára hosszú időn keresztül egyik dicsekedésünk marad.

De örökösök gyanánt jelentkezünk a fögirnáziummal szemben továbbra is. Tárt karokkal várjuk a pályaválasztó érettségizett ifjúságnak azt a részét, mely a keresztyén református valláserkölcsi értékek legközelebbi szolgálatába a papi pályára kívánja szentelni magát és életét.

Fájdalom ezeknek száma is, belső kvalitása is évröl-évre apad. Egy nagy veszedelem tünete ez. Az intelligens magyar ifjúság, mintha irtóznék a falútól és a falú népétől. Kicsiny nekik már Macedonia! Ahelyett, hogy az ifjúságnak éppen nemesebb, derakabb része lelkesülten ragadná meg a magyar falú népének közvetlen vezetésében és kultúrájának emelésében kínálkozó legideálisabb hivatást: ahelyett a városokba tolul s nagy százalékában a produktiv munkára nézve elveszve, a társadalom kitartottja lesz, növelve a protekciót és áldozatokat hajhászó diplomás proletáriátus már is ijesztő nagy számát

Talán nem sértek senkit, ha a régi nagyhírű kollégiumunk tanáraihoz, kik tanítványaikat éppen a görgényi, marosi,

IV