Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910
— XLVI — Üdvözlések: Dr. Kenessey Béla. Méltóságos Főispán Úr! Az erdélyi ref. egyházkerület nevében a leghálásabban köszönöm Méltóságodnak, mint a magas kormány képviselőjének kegyes megjelenését és a legőszintébb hálával teszek majd jelentést egyházkerületemnek azokról a lélekemelő szavakról, melyekkel e nevelő intézetünkről, egykor Méltóságodnak is nevelő intézetéről megemlékezett. Az öreg Gladstone még 80 éves korában is büszkén mondotta, hogy ő „Eton boy11, az etoni kollégium növendéke. Rendkívül jól esett, hogy Méltóságod is, kire Őfelsége bizalma két vármegyének a kormányzatát is bizta, deresedő fővel, de még abban a physikai erőben, a mely a közkormányzat gyeplőit pompásan tudja tartani, megemlékezik arról, hogy marosvásárhelyi „boy“, hogy ennek az intézetnek volt a növendéke. Kívánom s jobbat nem is kívánhatok a mélt. Elöljáróságnak, sem az itt felnövő, jövendő nemzedéknek, mint azt, hogy még az élet küzdelmei közepeit is mindenkor arra legyenek büszkék, hogy marosvásárhelyi diákok voltak. Vigyenek el innen gerincet, mert — fájdalom — a mai nemzedék gerinctelen. Vigyenek el innen szent meggyőződéseket, nagy eszményeket, hogy még akkor is, mikor a haj már őszbe csavarodott is, a szemek még mindig hévtől, lelkesedéstől lángban égjenek. Egyházkerületem részéről is legyen kegyes Méltóságod megbízójának, a nagymélt. miniszter úrnak, átadni legháiá- sabb köszönetünket mindazokért, amiket ennek az intézetnek érdekében tett s közelebbről, hogy épen Méltóságodat volt kegyes kiküldeni. A mélt. Elöljáróságnak s a tek. tanári karnak is csak egyet kívánok: irassék fel nevük ama oszlopra, mely az
