Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910
Míg engem síri árnyak nyomnak. Épp olyan édesen álmodoznak, Mint a hogy egykor cn itt álmodám !- XLII — A kollégium múltja és jelene. Felolvasta Csíki Lajos igazgató. Midőn a marosvásárhelyi református kollégium múltjáról emlékezünk, vissza kell szállanunk a letűnt századok ama fenséges küzdelmeihez, melyekben a lelki szabadság vívta fényes diadalát a mindent rabigába kényszerítő erőszak felett s a szellem lerázva magáról fojtogató bilincseit, szabad szárnyalásával a felvilágosodásnak s az emberi haladásnak nyitotta meg azon útját, melyet a történelem reformációnak nevez. Az a szellem, mely szélsebességgel hatolt el Európa minden szabadságszerető és szabadságra érett népéhez, alig egy pár évtized alatt hozzánk is diadallal vonult be s Maros-Vásárhely — akkor még Székely-Vásárhely — a reformált hit követője lett. Üresen maradtak az eddig népes zárdák és csakhamar nyüzsgő tanulósereg népesítette be a kongó cellákat. Nagyhírű reformátorok lelkes tanítványai vették kezükbe az ifjúság tanítását, Kálvin szellemében oktatva őket szent vallásunk tanaira és a szabad tudományokra. Az erdélyi rendek már 1556- ban gondoskodtak arról, hogy a régi egyházi és kolostori iskolák helyett, melyek a vallási küzdelmek alatt elenyésztek, uj és a kor követelményeinek megfelelő iskolák állíttassanak fel és az ugyanazon év november —december hónapjaiban tartott kolozsvári ország- gyűlésen Maros-Vásárhelyt is egy kolostort jelöltek ki iskola helyiségül. A következő 1557. évben Tordán tartott országgyűlés sürgetésére Izabella királyné teljesiti a rendek kívánságát s úgy Maros-Vásárhelyt, mint Kolozsvárt egy-egy klastroinot enged át iskola helyiségül; egyúttal a székely dézmából harmad félszáz forintokból rendel a tanulók tápiá lására és iskola mesterek fizetésére. Ezek alapján ezen évhez, vagyis 1557- hez lehet fűzni kollégiumunknak első kezdetét. Ezen időtől kezdve 161 évig, vagyis 1718-ig az iskola ,,Particula“ néven működött az egyház felügyelete és gondozása alatt, egy igazgató és 2 -3 segédtanító vezetése mellett. Azonban az állam csekély anyagi támogatása s a fejedelmek változó szeszélyei bizony sokszor igen nehéz helyzetbe juttatták az iskolát, különösen a Bátoriak által dédelgetett és fejedelmi bőkezűséggel dotált jezsuita iskolákkal szemben. Igazgatói is, kik között igen jelesen képzett és külföldi egyetemeket látogatott férfiak voltak,
