Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910
XXXI — rólad az Isten képe; sorsod sorvadás és örök enyészet. Az Úr büntet! — De ha az erkölcsi ideálok szolgálatába állasz, ha követed a lelked- ben visszhangzó égi szót, mely mind magasabbra hív: a földdel, világgal, Sátánnal vívott küzdelmeid jutalmaként Isten képe sugárzik arcodon, jellemed épül, belső embered, értéked növekszik, ami vagy és amit teszel, romolhatatian erősség. Az Úr jutalmaz! A történelem mennyei angyalok hozsánnájával hirdeti: „Minden ország támasza, talpköve — a tiszta erkölcs . . . .! s „Valamit ember veténd, azt araija!" És ha éppen ez szent elégületlenséggel tölti be lelkedet, ha lever annak látása, hogy mivé kellene lenned és mi vagy, ha gyengeséged, gyarlóságod bűntudattal lelkedre nehezül : ime ismét „adatott nekünk egy megnyílt ajtó“, melyen át a szentek-szentjébe léphetünkAz üdv országa ez, hol az Isten, kit eddig csak erőnek és igazságnak ismerénk, Jézusunk által előttünk áll, mint Atya, örök szeretet, Kegyelem. Ide csak az imádság szárnyain juthatunk. De itt találunk bünbocsánatot, kiengesztelődést; szivünkbe békét, hivatásunkhoz, munkánkhoz uj erőt. Emberi alázatosság és istenfiui méltóság együtt köritik homlokunk. A keresztyén ember megszentelődése ez, hogy általa megszenteltessék az egész világ és élet. Oh boldog ember az, kinek e nyitott ajtón bejárása van! Midőn szemére homály borul, neki a sir is nyitott ajtó, melyen át az örökéletbe lép. Őseink e nyitott ajtókon jártak; mindennapi imádságukban az élő Istenhez emelkedve s hozva tőle új erőt a mindennapi munkához, lemondáshoz, önfeláldozáshoz. Mennyit tudtak küzdeni, szenvedni, hogy e nyitott ajtót bezártatni ne engedjék! E küzdelmek nemzeti kultúránk legfényesebb lapjai. Ez ajtót továbbra is nyitva tartani s kézen fogva nemzedékeket vezetni rajta az élő Isten elébe, hógy őt lássák, tőle vegyenek küldetést, az ő országában dolgozzanak s neki számoljanak : ez az uj megbízatás a régi, az örök feladatra. „Tarstd meg azt, ami nálad vagyon ! E megbízatáshoz kapcsolva van II. a biztosítás a győzelemről. „A ki győzedelmes leszen oszloppá teszem az én Istenemnek templomában és felirom reá az én Istenemnek nevét, az ö városának nevét és az én uj nevemet is.“ A próféta az eljövendő uj világot egy templom alakjában látja; innen érthetők meg képei. A feladatait diadalmasan megoldó, e templomban — oszlop. Oszlop mely az egészet összefoglaló mennyezetnek
