Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910

-XXI —

A bennlakó tanuló ifjúság a tanév elején a városi melegfürdőben, később az internátusbán elkészült, modern közös fürdőben időnkint megfürödhetett.

Ha az egészségügyi követelményekben némi hiányosság mutatkozott, az nem a jószándékon, hanem anyagiakon mult. De ezeket is képességeink szerint pótolni, a hiányokat megszüntetni igyekezünk. E célból többek között tervbe vettük egy modern, a kollégium terjedelmének megfelelő kórház építését, s fokozott gondunk lesz az ifjúság testi nevelésére és egészségének megóvására.

Mély fájdalommal kell megemlékeznünk azon nagy veszteségről, mely nagyméltóságú losonczi báró Bánffy Dezső úrnak, az ev. ref. egyházkerület főgondnokának, a református zsinat és egyetemes konvent világi elnökének f. évi május 24-én bekövetkezett elhunytéval ref. anyaszentegyházunkat érte. E fájdalmat és veszteséget alig lehet méltóbban kifejezni, mint azt az igazgató-tanács által kiadott gyászjelentés tolmácsolja: „Gyászravatala mellett mélyen megrendülve áll az anyaszentegyház, mert benne nemcsak az erdélyi egyház- kerület bölcseségben és erőben kiváló s a kötelességteljesítésben példaadó vezérét veszítette el, hanem a magyar protestáns egyház egyik leghívebb őrállóját is, a ki féltő aggodalommal figyelte a felettünk gomolygó sötét felhőket s újra, meg újra felemelte ébresztő szavát, a mikor megnehezült az idők viharos járása felettünk.u Kollégiumunk elöljárósága és tanárkara küldöttséggel vett részt a temetésen és mély megillető déssel rótta le a kegyelet adóját.

Mult évi záróbeszédemben említettem volt, hogy kollégiumunknak egyik érdemekben gazdag, buzgó munkása, Lakatos Sámuel tanár aa. súlyos betegségben szenvedvén, főhatóságunk által egy évre szabadságoltatott. Miután betegsége oly természetű, hogy teljes javulást nem remélhetett, c tanév elején lemondott tanári állásáról. Nehéz szívvel váltunk meg ezen úgy hivatalában, mint a társadalmi életben kiváló, nemes lelkű kartárstól. Nem a modern értelemben