Református Kollégium, Marosvásárhely, 1909

8

Főgimnasiumunk építésével kapcsolatosan, nem szabad említés nélkül hagynunk azok áldozatkészségét, kik annak berendezésére hoztak hálánk kifejezésére méltó áldozatokat. És itt első sorban a Gróf Teleki család előtt kell a zászlót meghajtanunk. A Teleki név évszázadok óta van kollégiumunkkal összeforrva és mindenütt ott látjuk annak tagjait, — nem említve a fenkölt gondolkozásáról ismert nagy Cancellári- ust, hol kollégiumunk anyagi vagy erkölcsi támogatása igényelte őket. Tanúságot tesz erről a család legutóbbi humánus cselekedete is, midőn a diszterem berendezésének költségeihez 10.000 koronával járultak. E művészies kivitelű szószék és az orgona, kitörülhetetlen betűkkel hirdetik e díszes név viselőinek humánus gondolkozását.

Mondjunk végül köszönetét kollégiumunk volt és jelenlegi tanítványainak, kik az Alma Mater hivó szózatára készséggel járultak filléreikkel annak felsegélyezésére, és tekintélyes összeget hordtak össze a tantermek bútoraira.

Kollégiumunkban a lefolyt tanévet épen az építkezések miatt csak 1909. szeptember 27-én kezdhettük meg. Megelőzőleg azonban két igen szép és lélekemelő ünnepély folyt le új gimnasiumunk csarnokaiban. Eljöttek ugyanis azon fiatal emberek, kiket ezelőtt 10 évvel bocsátott ki az Alma-Mater szárnyai alól az élet útjaira. Eljöttek hogy a deák-kor emlékei által megszentelt baráti kötelékeket még szorosabbra fűzzék egymás között, és hogy az Alma-Mater iránti ragaszkodásu kát dokumentálják, minek egy szép alapítvány tevésében is kifejezést adtak.

De eljöttek ismételten és már negyedszer az öreg deákok is, kik ezelőtt 40 évvel búcsúzlak el az Alma-Matertől, magokkal hozván nem csak a baráti érzelmeket, hanem ősi intézetünk iránti, soha nem lankadó szeretetüket és ragaszkodásukat. Lélekemelő és megható volt az az egyszerű ünne pély, melyen a már deresedö fejek az ifjúkori emlékek felújításától felvillanyozva gyermeki őszinteséggel adtak kifejezést egymás iránti baráti szeretelünknek és ősi intézetünk iránti