Református Kollégium, Marosvásárhely, 1909

4

azonban forró köszönetünk mindazokhoz, kik a kultúra és a protestáns ügy fellendítése körül fáradságot nem ismerő áldozat készséggel s mintegy bennső szükségletből folyó kötelességérzettel buzgólkodtak Kollégiumunk új gimnáziumának felépítése körül. És e hála és köszönet mindenek felett minket tanárokat kötelez, kik megszabadulva azon nyomasztó gondok terhétől, melyek tanuló ifjúságunk elhelyezése, szellemi fejlődése és egészségi állapotának megóvása miatt lelkünkre bizony nem egyszer nehezedtek a múltban, a változott viszonyok között teljes megnyugvással és biztatóbb reményekkel tekinthetünk jövő munkásságunk eredményeire. De ne maradjon a ti telketek se, nemes tanuló ifjúság, sivár puszta! Az az áldozatkézség, melyet nemes lelkek első sorban a ti érdeketekben, a ti haladástok és jövendő boldogulástok érdekében hoztak, találjon szivetekben állandó viszhangra. A hála érzete már magában véve is mindig bizonyos nemesebb erkölcsöknek, jóra törekvő hajlamoknak kútforrása, és aki magaviseletével, cselekedeteivel igazolja, hogy a hálaérzet nem s'űnt meg keblét dobogtatni, az méltán számíthat embertársai, fölebbvalói

elismerésére, s így bizton munkálja saját jövendő boldogulását is. Igyekezzetek azért a vett jókért a hálát mindig megőrizni lelketekben, s e hálaérzetet juttassátok most mint tanulók az által kifejezésre, hogy magaviseletetek mindig kifogástalan legyen, s kötelességeiteket úgy magatok és mások iránt minden jónak tetsző alakban végezzétek. S ha majd kikerültök az élet nagy mezejére, bárhova vet is sorsotok, akkor se feledjétek el soha azokat, kik veletek jót tettek, s ne feledkezzetek meg ezen Alma Materről, mely nektek második otthonotok, ahol jövendő életetek alapfeltételeit, a boldogulástokat szolgáló eszközöket megszereztétek.

Kollégiumunk történetében e tanévet úgy tekinthetjük, mint a megújhodás évét. Eltűntek a külső keretek ; az ősi épületek igénytelen helyiségeit magasba törő falak váltották fel világos nagy szobákkal, megfelelő szertárhelyiségek