Református Kollégium, Marosvásárhely, 1909
Ifjúsági egyesületek. A) TTlentovich önképzőkör. Nagy és boldog csak az a nemzet lehet, amelyet eggyé forraszt, egyesít nyelvének szeretete. Ha van nemzet, amelynek egyesülés és összeforrás utján szerezhető erőre van szüksége, úgy ez a nemzet: a magyar. Nyelvünk iránti szeretet mindenek előtt abban kell nyilvánuljon, hogy annak szépségeit, hatalmas, kifejező erőit, jelentésének árnyalatait elsajátítsuk s Ízlésünket általa neveljük, fejlesszük. Erre igen alkalmasak az önképzőkörök, amelyek különösen amig a nemzet dermesztő álmát aludta, majdnem egyedüli ápolói voltak a nemzeti nyelvnek, a hazafias szellemnek és érzésnek. Az akkori lelkes ifjak, akik koruk pusztaságából ifjú lelkűk szent képzeletével beláttak a jövőbe s ezért szent lelkesedéssel igyekeztek nyelvünket ápolni, fejleszteni s minden idegenszerűségtől megvédeni. Tetteiknek rugója a hazafias érzés volt, ez adott erőt lelkes küzdelmeikhez. Ez a tűz, ez a lelkesedés nem is aludt ki azóta, hanem még nagyobb hullámokat vetve, ma is lobog és erősödik. S habár az önképzőkörök régi hivatása megszűnt, amennyiben édes hazai nyelvünket nem kell már többé féltenünk az elveszéstől, de azért nyelvünknek ápolása, a tudományok és irodalom intenzivebb elsajátítása, nemzeti miveltségünk fejlesztése ma is kötelességünk. Ezen célok elérésére a régi hagyományokkoz híven ebben az iskolai évben is megalakult a Mentovich-önképzőkör. S
