Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908

59

mincöt évi tanárkodása az igazi nevelő lelkiismeretes tevékenységének láncolata, ki a kötelesség teljesítést és a gondjaira bízott ifjúság haladását tekintette mindig hivatása legfőbb céljának. Átérezték ezt kartársai és tanítványai is ; sőt főhatóságunk is legmelegebb elismerését fejezte ki, híven teljesített munkásságáért. Bensőségteljes volt a búcsú, midőn távoztakor köszönetiinket és hálánkat leróttuk vele szemben. Kisérje életének még hátralevő részében ép oly benső jókívánságunk.

Hálás szívvel kell megemlékeznünk néhai Pap Jánosról, ki 1908. április 29-én elhalászván, végrendeletében a maga és neje özv. Soltész Rákhel nevében tekintélyes alapitvány- nyal lépett azok sorába, kik áthatva a krisztusi szeretettől igaz lélekkel szolgálják az egyházat és áldoznak a humanizmus oltárán. Emlékét hálásan fogják áldani azok, kik jótéteményeit élvezni fogják és neve kitörőlhetlen betűkkel lesz beírva Kollégiumunk történetébe.

Mélyen tisztelt közönség! Igyekeztem rövid vonásokban a lefolyt tanévről beszámolni. Most még csak az a kedves kötelesség áll előttem, hogy köszönetét mondjak e helyről is kollégiumunk buzgó gondnoki karának és tanártársaimnak az intézet szellemi és anyagi javát munkáló fáradhatlan tevékenységükért, s ama szives támogatásért, melyben engem teendőim végzésében részesítettek, kérve Isten áldását további sikeres működésükre. Köszönöm a mélyen tisztelt közönségnek érdeklődését és ünnepélyünkön való megjelenését. Ti- közületek nemes, tanuló ifjúság, kedves ifjú barátaim, az eltávozóknak az életben kitartást, szerencsét és boldogulást, a visszatérőknek pedig kellemes szünidőt kívánok. Isten vezéreljen ! Térjetek testben és lélekben megerősbülve vissza Az alma mater örömmel vár titeket. Az 1908/9. tanévet bezárom.