Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908

— 5 —

rejtelmei a végtelen nagyok titkaival egyesülve tűnnek el előlünk az ismeretlenség tengerébe

A tiszta megismerés elhárithatlan akadályaként áll előttünk ezeken kívül a tünemények komplikációja. Észlelés közben, a fény megvillanásával vagy a kő leesésével kapcsolatban és egyidejűleg a tünemények egész serege bonyolódik le körülöttünk a maga legérdekesebb részleteivel kisebb- nagyobb mértékben befolyásolva úgy a jelenséget, mint magát az észlelőt is. A másodperc inga egyetlen lengése alatt érzék szerveink funkcióképességének egy része merül ki, 15“ cél változik meg a földi tárgyak iránya, 30 km-rel helyzetünk a Naprendszerben és 71 km.-rel röppen tovább egész világunk a mérhetlen űrben. A második lengés már egészen uj helyzetviszonyok között foly le. A legállandóbbnak tetsző jelenségek is örökre szétmorzsolódnak az idő kerekei között és soha többé meg nem újulhatnak az átélt módozatban.

Tempora mutantur. És ez hatványozattan érvényesül a természet titkainak kutatása közben. A változás a maga visszahatásaiban is szaporítja önmagát. Semmi sem állandó még egy pillanatra sem. A rá következő pillanat képe már végtelen sok vonásban eltérhet a megelőző pillanatétól a nagy mindenség képfelvételeiben. És legtisztább képet az nyerhet a dolgokról, aki a felvétel pillanatában ki is színezte azt. A Zeüsz fejéből kipattanó szikra, — Minerva születése — mintegy útmutatás a természet titkainak kutatásához. Csakhogy földi létünk gyarlóságai miatt messzi távol állunk az emberképre formált istenek trónusától is.

Mindezek miatt ismeretünk köre, alapossága és beható képessége a számunkra rendelt sziik regió keretében soha sem fogja elérni azt a határt, melyet az egyre fokozódó emberi tudásvágy elérni kíván. Minden vívmány, a melyhez a megelőzők lépcsőjén eljutottunk, újabb és újabb célpontokat tűz elénk, melyek bevételénél a puszta véletlenség sokszor többet segít minden erőfeszítésnél. De a tudomány hódításával kapcsolatban lépést szaporodnak a bevehetlennek