Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908
VIII. Az anyag és a mozgás viszonya A végtelen nagyok és végtelen kicsinyek világa, — a mákrokozmósz és a mikrokozmosz jelenségeinek benhatóbb megfigyelése egyaránt meggyőz minket az anyag és mozgás között fennálló kapcsolat bensőségéről. Az első „álló csillag,“ — mely ezt az elnevezést a szó szoros értelmében is megérdemelhetné, — kétségtelen jele volna a mi világunk bekövetkezendő elmúlásának, összeomlásának. A szervezet első sejtjének kialakulását, helyzetbeli megállapodását épp oly indokoltan tekinthetjük a halál eljegyzésének, mint a fejlődő élet előjelének. Minden arra mutat, hogy a nyugalom, a helyzet-viszony állandósága nem egyezik az anyag természetével s az anyag azért örök, mert helyzetét szüntelenül változtatja. A nagy mindenség anyagforgalmában talán éppen a földi nyugalmi állapot ideiglenessége, — a lét és az élet múlandósága fejezi ki leghatározottabban az anyag-megmaradás törvényét, melynél fogva az anyag alkotásai épp azért mulandók, mert léte örökös és vándor- utja soha sem fejeződik be. Ideiglenes nyugalmát a belőle alakult magasabb rendű egyedek mozgásai pótolhatják ugyan néha évmilliárdokon keresztül, de ez a relativ nyugalom csak átmeneti állapot, az önálló mozgáshoz való jogosultsága megmarad: a mozgás az anyag elválhatatlan tulajdonsága.
