Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908

A jávai majomember (Pithecantropus erectus) a földi élet eme verikalis tényezőnek megváltozása következtében egyenesedett föl két lábon járó alakká ; a növényi és állati szervezet fejlődéstanilag megállapított finom átalakulásai, — melyek a keletkezésük óta letűnt 100—2000 millió év alatt a jelenleg élő típusok és azok ős alakjai közé ékelődtek,— nagyrészben a vertikális tényezők differenciáival állanak ösz- szefüggésben.

Az a körülmény, hogy azok az élő szervezetek, melyek az említett időrengeteg alatt a Föld felszínét benépesítették, •Rudzki szerint nem sokban különböztek a most is élőktől1 arra vezethető vissza, hogy az alatt az összehúzódás következtében a Föld sngara csak 0 8%-kal kissebbedett s forgás viszonyaiban sem történt jelentékenyebb vátozás Csak a nagy és változatlan behatásoknak lehetnek állandó karakterű alkotásai. Tehát a forgás és a tömegvonzás a növényi és állati életre nézve is elsőrendű tényezőknek tekintendők. Ezekhez képest a fajitulajdonság, életmód, táplálkozás, kiima és talajviszonyok csak mint alárendelt mellék-feltételek szerepelnek és csak a külső, aránylag gyorsan változó karakterek tekintetében differenciálják a földi lényeket.

Ezek a mellék feltételek természetesen karöltve járnak vezetőikkel, sőt a külső tekintet talán éppen azokat juttatja előtérbe gyors és szembetűnő munkájok miatt Mindamellett az alakok és méretek megszabottsága, a tipusrégiók kifejlődése és határolt volta, — általában az anyageloszlásban észlelhető rendszeresség — az axialis (vetikalis) tényezők első rendű fontossága mellett tesznek tanúságot; mert az ezekben kifejezett törvényszerűség a szervezetekre nézve, azok elődei között akkor is fennállott, midőn a földi középhőmérséklet 20°-kel lehetett magasabb a mostaninál2, tehát a környezeti tényezők nagyon is eltérők voltak.- 44 'Természet Tudományi Közlöny. 460. sz. 2 Rudzky számítása szerint.