Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908
— 39 ha tüneményeinket az egyes helyek tengelytávolának megfelelő sugaru körben forgathatnék egy-egy kívül eső centrum körül a Föld forgásával ellenkező értelemben. Az érintkezési pontban a hatások lerontanák egymást. E forgáscentrumok mértani helye egy olyan szferoidot képez, melyet a tengely- távolságok kétszeri felmérése által szerkeszthetünk a földgömb felületéhez s a melynek származtató síkgörbéje tehát: x= R sin ?, y — R cos?, vagyis : 4x* + j/2 = 4R2— (I) Ez a felület a földgömböt a pólusokban súrolja és határt képezhet a Földet környező anyag indifferens állapotában a forgást illetőleg. Ha az ellensúlyozást ugyanazon síkban valamely más r sugaru forgással eszközöljük, melynek sebbessége c, állandó viszonyban áll a Föld maximalis forgás sebességével : ke =C, akkor a kompenzáló és a tényleges forgás összefüggését c2 k2c2 R Y=-r-cos? egyenlet fejezi ki, melyből r = k2C0S?, vagy parallel koordinátákban: x2 + y8 R2 _ « i 2 R 2 ~k4(R2 —x2) 1 R2 “• E görbe forgás-felülete egy, a sarkok felé a végtelenségig nyitott burok-felületet képez, mely a Föld egész felületére nézve az állandó sebességgel kompenzáló forgás-centrumok mértani helye. A centrifugális gyorsulás értékének kiegészítése az által lenne elérhető, ha tüneményeinket a megfelelő síkba eső belső pont körül egy-egy azonos irányú pótló forgással is felruházhatnék, mely az egyenlítőtől számított értékcsökkenést helyreállítaná. Erre nézve tehát 2 C2 R sin r ~2, melyből — ha k c = C —, r= 2 k R sin 2 Az állandó sebességgel kiegészítő forgás-centrumok mértani helyét ebből megállapithatólag olyan görbe felület-rend-
