Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908
23 — sokra szabályozott forgása utján önmagát látja el elektromossággal, mágnességgel, meleggel, fénynyel és tüneményvilágunk többi alkotó elemeivel. Továbbá, — miután a centrifugális erő csökkenti az anyagvonzásból eredő gravitációt: nincsen-e valami belső elválhatatlan összefüggés és egymást kiegészítő egyenértékűség a tömeg és a forgás között . . . Az alaptényezők kapcsolatának megvizsgálása azonban egységes eljárással, lehetőleg azonos körülmények között kell, hogy megejtessék, mert a forgás és a gömbalak e mellett is más és más tér és időbeli jelleggel ruházza fel megfigyelésünk eredményeit. Aránylag kevés tényező komplikációjáról lévén szó, talán kielégítő volna, ha a gömb coordi- naták helyett az összes kapcsolatokat a változatlannak vehető világtengely hengerrendszerére vonatkoztatnék. E megállapodás mellett, rövidebb időtartamokon belül, eltekinthetnénk a Föld keringő mozgásából eredő komplikációktól, a melyek általában datum szerinti sorrendben évenként ismétlődnek és ekkor a tengelytől egyenlő távolságba eső henger felületek alkotói mentében, a Föld felületén az egyenlő szélességű parallel körök alatt a külső és belső tényezők kapcsolódásának azonos fázisait szemlélhetnők. Maga a tengely a tényezők változatlan befolyása alatt állana. Innen kiindulva a külső és belső tényezők interferenciájának törvényét a forgás sugár függvényében lehetne kifejezni az egyes hengerfelületekre nézve. A külső befolyás a belső rokon tényezők erősségében a Föld forgása miatt bizonyos hullámzatosságot, naponként ismétlődő lüktetéseket kell hogy előidézzen. Ez a fluktuáció igen finom átmenetekkel a külső hatás alsó és felső tetőzési pontjaiban éri el szélső határait. A Nap behatásának maximumát és minimumát tehát 12 órai időközökben a déli és éjféli megfigyelések és kísérletek eredményeiből állapíthatnék meg legbiztosabban ; a Hold árkeltő erejét is ilyen módon lehetne legsikeresebben tanulmányozni. Általában a legtöbb természeti tünemény intenzitása szoros összefüggésben áll
