Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908
16 k kicsiny hányad részét képezhetik az arra merőleges helyzetben eszközölt mérés hasonló adatainak. Továbbá: a tengely irányából jövő fény és hö impressiók a Föld felületén csak a keringésnek megfelelő sebességi componenssel lépnek kapcsolatba, mig a tengelyre szög alatt érkezők a Föld forgási sebességével is komplikálódnak, pedig ez itt a Föld felületén érzékszerveink megbízhatóságához képest igen tág határok között változik. A Föld felületének külömböző szélességi fokai tehát más és más rezgésbeli dispoziciónak felelnek meg és általában a tünemények alakulására nézve itt is épp úgy meg vannak az egymással akkordot képező, jól vagy rosszul egybehangzó distanciák, mint a hangok világában. Mindezen viszonyok kétségtelenül nagy befolyással lehetnek a világegyetem alkotására vonatkozó kutatásokban, az égi testek fény- és hő erejének tanulmányozásában. Ha Newton azt a derékszögű közlekedő csövet, melynek egyik ágát a Föld tengelyébe, a másikat az egyenlítő síkjába képzelte, hogy a centrifugális erő befolyását szemlélhetőbbé tegye,1 gondolatban a Föld sarkáig vagy a másik ág irányában az egyenlítő határáig kitolta volna: a forgás-sugár, sebesség és a tömegvonzás között a centrifugális erőn kívül igen érdekes kapcsolatok birtokába juthatott volna. Az ő lángelméje, zseniális problémái messzi előre bevilágítják a haladás irányát. Kövessük azt. 1 Kövesligethy R.: A Világegyetem. VI. 6. L
