Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908

- 12 A fennebbiek alapján valószínűnek látszik, hogy a földtömegek összetartásában ugyanaz a törvényszerűség áll fenn, mint a kisebb méretű testek tömeg részecskéi között, vagy amilyet Arrhenius Svante feltételez az atomok iónjai és a sugárzó anyag elektronjai között1. Lényegében nem ismerjük egyiket sem ; de föltehetjük, hogy bizonyos hármoniának kell fenn- állani a világegyetem nagyobb és kisebb egyedei között létező vonzásban. Ha ez a vonzás egyik esetben közvetített, e közvetítésnek léteznie kell a többi fokozatokban is. A magasabb rendű egyedek között fennálló hatások kétségtelenül kiterjednek és módositólag hatnak a kisebb és kisebb rendű egyedek vonzás viszonyaira is, úgy hogy egy bizonyos fokozatban a vonzások kimerithetlen sorozata hatványozottan komplikálódik. Lehet, hogy ebből ered az anyag sokfélesége.

Itt a földi viszonylatokban a grávitáció, adhézió, kohézió affinitás alakjai jutnak kifejezésre, amelyek valamennyien a felszínen való állapot jegyei, amelyeket eredeti formájukban nem lehet a Föld belsejében uralkodó viszonyokra kiterjeszteni. Alaposabban csak úgy ismerhetnők meg azokat, ha hatásaikat a Föld mélyebb rétegeiben s a középpontjában is tanulmányozhatnók.

Az a körülmény, hogy a Föld tömege külső okok vagy az anyag belső sajátsága folytán gömb alakot öltött, igen fontos tényező úgy a tünemények alakulásában és lefolyásában, mint az észlelés eredményeiben. Úgy látszik, hogy az alak geometriai törvényének egyszerűsége együtt jár a rajta fellépő jelenségek komplikációjának magasabb fokával. Annyi változatosságot az átmenet oly finom fokozataival egyetlen geometriai alak sem tudna létrehozni, mint a forgó gömb a fölszinén létezőkre nézve a külső viszonylatokban. Földünk alak- és szerkezetbeli szabálytalansága nagymértékben fokozza e változatosságot, úgy hogy alig lehetne a forgó földteke felületén két olyan pontot találni, melyek a

Az alak befolyása

1 Jámbor J. A világ keletkezése. Pótfüzetek a T, T. K -höz 1908.