Református Kollégium, Marosvásárhely, 1907

28

Sokszor elgondoltam magamban, hogy ha mindazon intelmek és figyelmeztetések, melyek a tanárok ajkairól elhangzanak, a tanuló ifjúság kebelében termékeny talajra találnának, ha kötelességeit mindenki tehetségeinek megfelelőleg elvégezni igyekeznék: mily jóleső érzéssel töltene el minket, s mennyi öröm forrása lenne a szülőkre nézve! Ámde gyakran kell tapasztalnunk, hogy fáradozásunkat nem koronázza siker, sőt sokszor az elismerés helyett rossz indulattal vádolnak Szolgáljon mentségül erre az elfogultság, mely egyes szülők részéről egyoldalú és részrehajló informátiók alapján felettünk pálcát tör. Annyit azonban még is meg kell jegyeznem, hogy az ilyenek az „audiatur et altera pars“ révén sok kellemetlen perctől megóvhatnák magukat, s tán gyermekeik érdekében is helyesebben cselekednének, ha a követendő eljárás felett a tanárral is eszmét cserélnének. Mert minden egyes eset, mely a kötelességei iránt közömbös tanulónak alkalmat ad mulasztásainak könnyű szerrel való takargatására, csak bátorítja őt továbbiak elkövetésére. S ha ilyen esetek csak magukban isoláltan fordulnának elő, nem volna valami feltűnő baj. De minthogy a példa nem csak szóbeszéd szerint, hanem tényleg is hat, megtörténik, hogy egyesek könnyen magukkal ragadják a lazább lelkiismeretüeket s Így egész osztályok tanulásbeli eredményét veszélyeztetik. S tán nem tévedek ha leszámítva azon tanulókat, kiket megfelelő előkészület vagy tehetség hiánya gátolt az előhaladás- ban, fennti okokat is azon akadályozó körülmények közé számitom, melyek az eredményt, bár nem rosszá, de gyengébbé tették. Mert meg vagyok győződve, ha tanuló ifjúságunk minden tagja a kötelességeiket lelkiismeretesen teljesítőket követte volna, és adott tehetségeit a komoly munkában értékesítette volna, az évi eredményről igen örvendetes jelentésben számolhatnék most be.

Előbbi okokkal függ össze a tanuló ifjúságnak az önmunkásság terén kifejtett csekély igyekezete. Itt az ered-