Református Kollégium, Marosvásárhely, 1907

14

V.

A kollégium igazgatása, a Gecse intézet és a Stefánia kisdedóvó sok munkát feltételező, erkölcsi és anyagi felelősséggel járó hatásköre azonban csak egy része volt a Bihari Sándor tevékenységének. A maros-vásárhelyi ref. egyház község egyházkebli tanácsának nem csak tanári állásánál fogva tagja volt, de ügyeinek intézésében állandólag nagyon tevékeny részt vett, akár a gazdasági, akár pedig tanügyi, vagy egyházkormányzati kérdések voltak elintézendők. Ha tanácskozás, tervezgetés, vagy végrehajtás vált szükségessé, Bihari azokból nem igen hiányzott, mindig készen állott a segítésre.

Közéleti tevékenysége főleg 1867. óta fokozódik. Szavakkal le nem írható az a boldogító, hazafias érzés, a melyet 1867-ben a magyar alkotmányos élet újra életbe léptetésének első napjaiban mindnyájan éreztünk és a mely mindnyájunkat lelkesített. 1867. február 17-ike, az alkotmány visszaállításának a napja örökre feledhetetlen azok előtt, a kik azt átélték és annak jelentőségét kellőleg átértették. Országos ünnepnek volt az kihirdetve. Minden törvényhatóság, minden város, minden község ünnepelte azt. Így mi, Vásárhelyiek is megünnepeltük, még pedig nem a város külön, hanem a vármegyével közösen. A megyei községekből jött küldöttségek a városi polgárokkal együtt február 17-én este 6 órakor a régi fapiacon, a Szentmiklós — most Gecse Dániel- utcában, a kollégium előtti téren gyűltek egybe. Itt torboszlói Bereczki Sándor, a megye egyik országgyűlési képviselője mondott beszédet: ez volt az ünnep egyik része. Onnan lobogó fáklya sorok között, februárban rendkívüli szokatlan időjárás mellett, hózivatar, villámlás és menydörgés kíséretében vonult le a közönség a nagy piacra, az ünnepség folytatására, a hol V. Filep Albert, egyik megyei alkirálybiró és Bihari Sándor voltak az ünnepi szónokok. Sajnos, akkor még városunkban nem volt a hírlapi szolgálat úgy kifejlődve mint ma, s igy az elmondott beszédekről csak az akkori, egyszeri