Református Kollégium, Marosvásárhely, 1907
10 ÍL pótlásokkal értékesíthető volt. Ez úton aztán sokan jogtudományi kiképzéshez jutottak olyanok is, a kiknek különben ez nem sikerült volna, nem lévén módjuk akadémiákat, egyetemet látogatni. Sok erdélyi ifjúra nézve tehát ez az intézkedés jótétemény volt. De 1864-ben a marosvásárhelyi kollégiumnál változás állott be a jogi tanfolyam szervezetében. Az erdélyi református tanároknak azon év május havában Maros-Vásárhelyt tartott közös értekezletén kimondották, hogy a két évi jogi tanfolyam a nagyenyedi, kolozsvári és székelyudvarhelyi ref. kollégiumoknál tovább is fenntartandó ugyan, de a marosvásárhelyinél a meglevő két évi tanfolyamhoz még a 3-ik és 4-ik évi tanfolyam is fölállítandó. A tanárok száma pedig, mely Vásárhelyit addig csak kettőből állott (Dósa Elek, Petri Adám,) 4 uj tanári szék felállításával egészíttessék ki, hogy ennél az iskolánál egy teljes jogakadémiai tanfolyam álljon az egyházkerület rendelkezésére. A Nagyszebenben székelő császári és királyi főkormányszék az egyházkerületnek ezt a szándékát pártoló ajánlattal terjesztette föl ugyan a király ő Felségéhez, de a bécsi nevelésügyi tanács csak 1866. májusában tárgyalta azt és akkor is visszavetette. E visszautasítás oka az volt, hogy Szeben- ben egy universitás felállítása volt tervben. Végre azonban mégis megérkezett az engedély és 1866. november elsején megnyílt a jogakadémia 3-ik éve is; a következő évben a 4-ik év is, miután az egyházkerület gondoskodott arról, hogy kellő számú tanárok legyenek. Az így kibővített, megnüvekedett kollégiumnak volt az igazgatója Bihari Sándor 1870-ig, mikor a jogakadémia megszűnt és maradt a régi kollégiumból a mostani Vili. osztályú gymnasium. A jogakadémia idejében, önként érthető, nehezebb föladat volt az igazgatóság, mint később. A bennlakó ifjúság még engedelmesebb volt, sokféle oknál fogva inkább megtartotta a rendszabályokat. De a künnlakók, az extraneusok
