Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905
6 lelkében, a czél fenséges volta biztosítja a feltétlen sikert. Örvendez szivem és ajkam hálát rebeg Istennek, hogy e pályára hivott el, de kiváltképen azért, hogy ideállitott e százados intézetnek szolgálatába, mely a nevelés magasztos czélját sohasem tévesztetteszem elől. Ellenségeinknek is be kell látniok, hogy épen az erdélyi kálvinista intézetek azok, melyek szervezetük és szellemüknél fogva az elérendő czélt leginkább megközelítették. Vágyaimnak netovábbja teljesült, midőn a méltóságos elöljáróság és a méltóságos és főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés bizalmából e díszes állásra megválasztattam, a miért e helyről is ismételten mondok köszönetét mindazoknak, a kiket illet. — És most midőn tanári kathedrámat ősi szokás szerint székfoglaló beszéddel is elfoglalom, nem tehetek egyebet, mint hogy vázoljam azokat az elveket, melyeket kötelességeim teljesítésében, ifjaink nevelésében, követni fogok. Ezeket az elveket pedig, melyek a fent felvetett kérdésekre feleletül is szolgálhatnak, Schillerben látom érvényesülve, mint olyan férfiúban, ki folytonos haladással, lelkének művelésével megközelítette az ideált, harmóniát teremtve test és lélek, a világ és Isten között: ezért Schiller egyéniségéről, az ő nevelési elveiről akarok szólam. Nem a német költőről lesz szó, hanem ama helyes fejlődésnek klassikus példájáról, melyen mindenki végig megy, ki a tiszta boldogságot, a lélek szerinti újjászületést keresi. * * * Schiller szüleit mély vallásosság jellemzi, atyja katona létére igen buzgó keresztyén, családjának naponkénti imádkozásait ő maga vezeti, sőt moralizáló imádságokat is ir versben és prózában. Anyja igen érzékeny, embertársainak szenvedései, nyomora iránt őszinte rész-
