Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905

31

Kollégiumunknak e tanév folyamán elhunyt egyik kiváló munkásáról, néhai Koncz József nyugalmazott tanárról Ama szerénység, mellyel a boldogult hosszú tanári pályáján és a tudományos munkásság terén szerzett nagy érdemeit mindig körülbástyázta, tiltja, hogy dicsérő szavakat hangoztassak felelte. Nem a külső csillogás vágya vezette öt ernyedetlen tevékenységében, hanem azon tudat, hogy az embernek azon isteni szikrát, melyet a természet beleoltotl, hasznositani kell az emberiség javára. Prototípusa volt ö azon igazi régi protestáns tanároknak, kik állásukat nem annyira a megélhetés feltételének, mint az azzal kapcsolatos kötelességek odaadó lelkiismeretes teljesítésének tekintették. Nagy volt ö szerénységében is, mert mig egyfelől tanítványai hálája környezte, másfelől tudományos kutatásai által országos nevet szerzett magának, anélkül, hogy érdemeiért különös elismerést igényelt volna s a dicsőséget, melyet kivívott, készséggel hárította azon tanintézetre, melynek kebelén mint ifjú növekedett, s mely férfi korában neki állást b'ztositott. 41 évi áldásos tanítói és tanári működése után 1899. szeptember 1-én nyugalomba vonult, de nem azért, hogy munkához szokott életét a tétlenségnek szentelje, hanem, hogy életének hátralévő részét még fokozattabb irodalmi tevékenységben töltse. A munka volt neki éltető eleme, mellyel még kórágyán sem tudott felhagyni. Azok a benyomások, melyeket mint tanuló és tanár szerzett, elszakíthatatlan kötelékkel fűzték öt kollégiumunkhoz, s tanintézetünk könyvtára, melyet az ötvenes években kiváló szakértelemmel ö rendezett, még nyugalmi éveiben is, min 3- addig, mig súlyosodó betegsége meg nem akadályozta, legkedvesebb tartózkodási helye volt. Folyó évi márczius 3-án hagyta el fenkölt lelke porhüvelyét, örök emléket hagyva maga után tanintézetünk történetében, s hálás kegyeletet volt tanítványainak s mindazoknak lelkében, kik öt igazán ismerték és szerették.