Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905
16 Hogy ihlete a kebletekben trónol, Hogy ajkitokról hallat szózatot! Kik szép frigyben körülte járván Szent tüzet ápoltok örök oltárán, Ti választottak, kiknek meztelen, Égadta szépségében megjelen ! . . . . Mi minden szép ősképe, kutforrása Nektek nyílott meg, hogy a tömeg lássa. . . Az ember méltósága rád van bízva, Óvd meg, művész ! Te tartod fenn — ha sűlyedsz, odavész! Egy bölcs világterv bűvös titka A báj, melylyel a költő megigéz. Tarstd fönn s híven tereld a tiszta Összhangzat tengerébe vissza. Schillernek nevelési elméletét e költeményein kívül részletesen és behatóan tárgyalva, az „Anmut und Würde“ czimü philosophiai müvében és az aesthetikai nevelésről irt 27 levelében találjuk meg. „Anmut und Würde* ez. müvében megállapítja először is a test és lélek közti kölcsönhatást és megjelöli a nevelés czélját, azt t. i., hogy az embernek mint érzéki lénynek erkölcsi lénynyé kell lennie. Vagyis a reális világból az ideális világba kell emelkednie. Az ideális világnak nemesitő és boldogító hatását érvényre juttatni a reálisban, ez a művészeti nevelés, a reálist az ideális magaslatára emelni úgy, hogy az ebben megtisztuljon, ez az erkölcsi nevelés feladata. A művészeti nevelés bájt, kellemet (Anmut) kölcsönöz az embernek. Az erkölcsi nevelés erőt ad akaratunknak az érzéki ösztönök felett; ennek az erős akaratnak a megnyilatkozása az ember méltósága (Würde). A kiben a kellem és méltóság egybeolvadnak, az szép lélek (schöne Seele), az tökéletes ember. A szép lélek, a tökéletes ember nem folyamodik
