Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903
— 47 — annyira igénybe venni a fiatalság erejét, hogy például a közepes tanulónak nagy erőfeszítésébe kerüljön ismeretei bővítése, hanem azon vezérelv szerint kell itt is eljárnunk, hogy a tanulókkal az iskolában sajátíttassunk el mindent. A tanügy érdekében célszerűt, hasznosat felhozni kötelesség; vezéreszméül ezt a szempontot kívántam a magyar művészeti oktatást illetőleg egyéni reflexióimban követni; 1 ha talán optimista voltam : mentségem legyen, hogy ha mi nem tápláljuk optimista lélekkel nemzeti nevelésünk ügyét: ugyan mi lesz tanuló ifjúságunk érzelmi világával. A magyar stylü rajzoktatást olyan keretben igyekeztem előadni, hogy összefüggő egész legyen; a rajztanitás lényegében úgy is független lévén az iskolai tantervektől, a melyek változandók, szemem előtt az a czél lebegett csupán, hogy a nemzeti általános nevelésnek, a nemzeti közművelődésnek teszek szolgálatot a rajzi képességnek fejlesztésével; ha a rajztanitást általánosítani sikerül, ez által a közízlés fejlődik és véle együtt az értelem. A művészet iránti érdeklődés a művészet leghathatósabb előmozdítója; a magyar művészet és a magyar iparművészet is csak úgy lesz folyton nagyobbá, ha közízlés és a közértelem általános lesz és igy önmagából merítheti erejét. Az iskolai tömeg-rajztanitás czélja az átalúnos képzés, a mely a jó formaérzék felköltése, fejlesztése és az Ízlés nemesbítésében áll; tehát nemcsak a feltűnő művészi tehetséget mutató gyermekeket kell tanítani, hanem mindegyiket, mert különben az általános czél elérése helyett csalódás és baj keletkeznék, épen úgy, mintha akár csupán kézügyességet, akár művészetet akarnánk vagy gondolnánk elérni a középiskolában, mert ahhoz, hogy rajzolni megtanuljon va1 Ennek megismétlésénél figyelembe venni kérem azt, hogy ez is kísérlet; a rajzoltatás módszerén akartam, s akarok tőlem telhetőleg javítani, — ugyanezért bármely szakszerű figyelmeztetést a jövőre való esetleges felhasználhatás tekintetéből is a lehető legnagyobb köszönettel fogadok.
