Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903

A coudonsatorral végzett méréseknél kapcsolásra egy ivalakra meghajlított, gömböcskékben végződő kisütött használtam, melynek < k

capacitása 0130 volt; úgy, hogy ezzel együtt az elektrometer

capacitása

(1 = C\l + ™\ = 113 C

A fennebbiekliez hasonló módon a gyiij tőkorongra vezetett villamosság potential értékeiből határoztam meg egy condensator capacitását és sűrítő erejét is. A két rézkorong üvegszekrény alatt egy-egy függőleges síkban párhuzamosan állott egymáshoz. Egyikök (A) szilárdan álló szigetelő oszlophoz volt erősítve; a másik (B) izoláló oszlopára erősített nyelénél fogva önmagával parallel eltolvató volt kividről is.

A széleken némileg lekerekített korongok sugara a = 7 cm; vastagságuk d 0‘336 cm., a szélfelület megosztása mellett a = / a (a f d) d = 7166 cm.

A sűrítő (B) korongot 93 cmnyire lehetett eltávolítani a

másiktól, a szilárd állású gyüjlőtől; minimális távolságuk a közbetett üveg lemez vastagságából íí = 0'0948 cm. volt.

A magában, elszigetelten álló gyiijtőkorong capacitása eszerint

6V> — 4'562cm

— CB '»

süritő alkalmazása mellett, midőn <3 — 0‘095 cm.

.. ^ a

< S = -4^-+ — = 13T417 cm.

Mindkettőhöz hozza járul még Aí, a gyiijtőkoronggal összefüggő részek capacitása.

A méréseknél szintén a Thomson-féle elektrometert használtam. E czélből a gyűjtő korongot hét zink-viz-réz elemből álló telep egyik pólusával a pólusnak közvetlen érintés által lemért V potentialjára töltöttem 15—30 mperczig, mi alatt a másik pólus a földdel összekapcsolva s a süritő gyűjtőtől (V max. távolságban állott. Megtöltés után összekapcsoltam a gyültőkorong gombját az elektrometerrel és leolvastam a rendszer közös V1 potentialját.

Ha a gyűjtő s a vele kapcsolatban álló részek (nyél, szigetelő oszlop, az üvegszekrény stb.) capacitása Cjp, az elektrometer és a kisütő capacitása C1 a süritő távol állása mellett fölvett villamosság

Q = (*i.V

az elektrometerrel összekapcsolt rendszeren pedig-t- C’1 )Vl