Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903
adja a capacitások viszonyát, as természetesen mindig kisebb marad a külön lemért V-nél. E formula azonban részint a test szabad felületén fellépő nagy fokú dispersio, részin az elektrometer torisoja miatt 10—20%-al kisebb eredményhez vezet a megelőzőknél, úgy hogy kisebb capacitások mérésénél is csak 3—4 érintés adatai használhatók. Kísérleti rész. Két réz golyó és egy forgási elipsoid capacitását határoztam meg az elébb tárgyalt módon egy Thomson-féle elektrometerrel. A töltést 7— 14 egymásután kapcsolt zink viz - réz elem pólusaival eszközöltem oly határokon belöl, melyek között az elektrometer tűjének eltérítését a skálán a potentiallal egyenletesen növekedőnek találtam megelőzőleg végzett kísérleteimben. Egy skála fokértéke Voltakban 0'51 ; tehát egy Volt-nak megfelelt: 1 *96 skálafok. A szigetelő nyélre erősített vezetőkkel közvetlenül érintettem az elektrometer vezető gombját, minden érintés után leolvasva a potential változást. Az egyes érintések után e őállott V, V2 .........illetőleg a feltöltésn él a2 . . . . potential értéket az elempolus minden alkalommal külön lemért V potentiáljával hasonlítottam össze s e viszonyok közép értékét vettem: Az üveg-nyéllel ellátott R= 4'7 cm. sugaru (A) golyóra nézve három különböző alkalommal végzett mérésből a következő középértéket kaptam a potentialok visonyaira : 1 ’OOOO, 07633, 0-5804, 04364, 0 3383, 02523; differentiák 2367, '1829, ’1440, 0981, '0860. Ezekből: 0‘3101, 0*3151, 0’3299, 0'2900, 03408. 1. Szerint: 03172. V—V3 2. - ,.3 =r0-3154 Vi 8 3(Tr-,==0'3162 Tehát: -—- = 0*3163±Q-Q061 6 Az ebonit nyélre erősített, r = 2‘95 cm sugara (B) golyóval tett mérések közép értéke: 1 0000, 08281, 06875, 05781, 0-4886,04061; differentiák -1719, 1406, -1094, 0895, ‘0825.
