Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903

14 —

és marad a nagyobbikön:

(n—A2 1 ín—A 2 /n—l\3

(~) «-Ti—)

összefoglalva

1.

a nagyobb vezető elektromossága : Q = CV

n—1

Cir)

Q—c\\

Q = CF,

II.

a kisebb vezető ebből átvesz:

Q

n

n—1-----Q=-C, F2

C

, F,

n.2

1 ín—l\x n [ ~n )

Q = C'j F,

(•-?) •

q=cfs

1 /rt—ly-i

7(—)

Igen czélszerii a fővezetőül magát az elektrometert választani, midőn V, V2, V3 . . . az egyes érintések után az elektrometeren lemért potential értéket jelentik, melyeket a két vezető capacitásainak összehasonlítására következő módon használhatunk fel.

1. Az 1 csoport két-két egymásután álló tagjának kivonása által:

C {V— Ft) = CjVj és ebből C (Fj—V2) =Cj V2 C(V2-V,)^ G,V,

C(V»-1—V8 ) = C, V»

1 c

V

Cl

F.-Vi

0

V2

C,

F2-F3

c

Fh

C,

Fs—i - Fs

C/’ V s

Ezen eredmények középértéke adja a capanitások viszonyát. 2. megelőző egyenletek összegezése által :

C= (V—V s) = Q (V, -4- v2 +vs). melyből a capacitások viszonyának meghatározására C, V-Vs

C

Vk

alak áll elé.