Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903
11 felülete a véglapok felületei között osztható meg, olyan módon, hogy mindkét lapot egy-egy körgyűrűvel nagyobbnak tekintjük, melyek ösz- szege együtt a szél-feliilettel (f) egyenlő. E feltétel mellett a korong sugara ax a -\- z leend és ez [(flz-t-)2 — fl2] - ^ ~ = a - d, vagyis z- + 2 az = ad egyenletből számítható ki a' = (a -j- z) “= V u (a f d) Ha a korong egyik lapján Q electromosság van, a közép ponttól valamely r sugaru távolban a villamosság sűrűsége Q 4 ~a\í a% - r* Egy dr szélességű körgyűrűn 0 , 2 - Q r dr ... 2 - rdr p — —---------------villamosság van. 4-aV7d~^ A másik lap megfelelő körgyűrűjét is tekintetbe véve Q r dr dq a V d* V a . r. a dq _ Q dr V a‘ Q ■ r — — arcsin — a a Innen a v = -2.- és c a 2 2a A szél felületéért vett javítással a korong capacitása: c _ 2f a (a + d) A kör-korongot az elektrostatikában főleg condentator lapokul szokták alkalmazni. Midőn az ily sik convensator gyűjtő korongja (A) a földdel kapcsolt sűrítő (B) hatása alatt V„ potentialra van megtöltve, a rendszer erő vonalai a korong szélétől egy bizonyos távolon belül a korong síkjára merőleges egyenesek; a potentialnak tehát csak ezen (x) irányban van változása s a Laplace-féle egyenlet az izolátor valamely pontjára S2 V-y—j 0, azaz V A^+A., x VJ._0 = V()=A1 a gyűjtő potentialja önmagára Vx ^ 5 = Vft*“ V0 + A., ft, melyből A, = ^ és általában : , VS-V„ V — Vo -j------;— x a
