Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903
— 8 — E relatiókból a rendszer két eleme capacitásainak viszonya mindig kifejezhető a megfelelő potentialokban. Ha csak két elemet veszünk: Fl= Cl f,+c3 f2 Ci~j~ca mélyből Q (V1— Fj) = C, (F2~n) és Így Ct F,—Fl r2 vl—f, Ez az egyenlet a potential változásra nézve ugyanazon törvényt fejezi ki, mint a mely a fajhőmegliatározatára szolgál a fellépő hőmérséklet változásokból. Avégre, hogy a capacitas absolut értékét nyerjük, a vezetők egyikének, péld. egy golyónak capacitasát kell abs. értékben adottnak tekinteni, mellyel aztán a többiét mérjük. A kísérleti eljárást nehezíti az a körülmény, hogy a vezetők villamos állapotát nagyon befolyásolja a környezet (vezetők, falak stb,), úgy, hogy e miatt a kísérlet és az elmOleti számítás eredményei között ritkán találunk teljes megegyezést. Elektrostatikai egyensúly esetében valamely vezetőn a ható úgy van eloszolva, hogy ezen eloszlás mellett a vezető felülete egyszersmind niveau felület is, melyen a potential a vezető bármely belső pontjára ugyanazon értékkel bir. Newton mennyiségtanilag igazolta, hogy e feltétel mellett elipsoid alakú vezetőn a villamosság egy végtelen kis vastagságú héjjban van elterjedve, melyet két közös középpontú, hasonló ellipsoid-felület zár közbe. Ha e felületek tengelyei a, b, c, — illetőleg a,, b1? c,, — a hasonlatosságból kifolyólag a1 b, c, , , , da db de — = —7 = — = a:, melyben k = -^ = — = — abc abc Az elektromosság sűrűsége (§) a vezető minden pontján e héjj vastagságával (S) arányos; ha 1 a térbeli sűrűség, a felületi sűrűség p = <7. 5 az 1. ábrából pedig, ha p a felületelem normálisa:
