Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903

kenységének elismeréséül kapta előbb a koronás arany ér­demkeresztet, később a Ferencz József lovagrend keresztjé­vel tüntette ki a királyi elismerés. Bihari Sándor nyugalomba vonulta után sem szűnt meg soha érdeklődni ezen intézet iránt, az elválást nem tekin­tette ő megválásnak. Forró szeretete elválaszthatlanul kap­csolta őt mindég kollégiumunkhoz és annak tanári karához. Érdekei egybe forrva látszottak lenni a kollégium érdekei­vel ; örvendett, mint mindig, ha annak ügyeit haladni, ja­vulni látta. A múlt, 1903. év jun. 24-én vált meg örökké nemesen érző lelke földi porhüvelyétől, miután emberöltőt meghaladó időkön keresztül szolgálta áldásdűs működésével, igazi oda­adással és buzgósággal a tanügyet, társadalmat és hazát. At emberek iránt érzett tisztelet megtestesülésének szemé- lyesitője volt ő, kinek nemes lelke csak szeretetet árasztott mindenfelé maga körül; a béke apostola volt ő, kinek igazi emberi érzésből fakadt jósága le tudta győzni az emberi szenvedélyeket, s szeretettel ölelte magához azokat is, kik őt megbántották. A kötelességek prototípusa volt ő, ki szám­talan hivatalos és magán elfoglaltatása között is megtalálta módját annak, hogy miképen kell egy valódi keresztyénnek magát a közjó munkálásában érvényesíteni. Toliam gyenge, hogy a jó öreg bácsinak érdemeit e szűk sorok keretében kellő méltánylással tudjam megrajzolni, de a tisztelet, mely­nek hangján a megdicsőültről szólunk, mentse ki erőtlen nyelvünket. Mi mindig szerettük, mindig tiszteltük őt, s ál­dott emléke mindaddig élni fog bennünk, mig a hála és szeretet fogékony keblekre találnak. Gondnoki karunkban azon változás történt, hogy nagy- mélt. Br. Kemény Kálmán főgondnok aának lemondásával a megüresedett első főgondnoki állásra a múlt 1903. évi egy-

Next

/
Thumbnails
Contents