Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

madik első lapján az előszót adja Bél Mátyás. Ebben czéloz arra, hogy ha irigyet késleltették is a mű létrejövetelét, de meg nem akadályozhatták, annyival inkább, mert már a császárt (mindig császárnak nevezi III. Károlyt) is pártjára nyerni sikerült.

Majd mentegetődzik, hogy Pozsonymegye leírása oly nagy tömegre nőtte ki magát, de annyi volt egyrészt a sajátkezüleg, másrészt a mások által gyűjtött anyag, hogy mig „máshol gyakran az ismeretek hiányával voltunk, itt azok bősége szinte túlterhelő volt.“ Nyelvezetére is tesz megjegyzéseket; ha néha használ is ismeretlen szavakat, de ezt már a dolog természete is megkövetelte és a hiúság is közrejátszott, hogy latinsága miatt a külföld előtt ne kelljen szégyelnie magát. Fel akart használni oly írókat is, kik kevésbé ismeretesek s a hol csak lehetett az okleveleket is segítségül vette és közölte, már csak azért is, hogy megmentse azokat az elveszéstől. Az előszó után Bayer Theophil Siegfried verse következik, melyben a tudós szerző végig halad történelmünk nagy alakjain s végül Lipótot és Károlyt dicsőíti. A 12-ik levelen a király által még 1734. jul. 26-án kiadott szabadalomlevél van közölve,* mely 10 évre biztosítja a szerzőnek és hozzátartozóinak a műhöz való összes jogokat s egyszersmind mindenkinek 10 aranymárka birság terhe alatt megtiltja annak utánnyomását.

Ezt követi „Mikoviny Sámuel magyar nemesnek, a boroszlói kir. tud. társaság tagjának az ő mappáira vonatkozó intő szózata az olvasóhoz“ természetesen szintén latinul irt czikke, melyben hevesen kikéi a művészeteknél is uralkodó nyereségvágy ellen, gúnyolódva sorolja fel, hogy még az ácsok is építőmestereknek s az üvegmetszők optikusoknak szeretik magukat neveztetni ; a térképkészítők nagyrésze is olyan, hogy nem ért a matematikához. Nehogy őt is ilyennek gondolják, jónak látta kifejteni a térképkészítésre vonatkozó nézeteit, melyek szerint a műhöz csatolt mappák készítésénél eljárt. — Végül az utolsó, 15-ik számozatlan levél első lapján Bél Mátyás arczképe van,** mely őt karszékben ülve, baljában könyvet tartva ábrázolja; a kép alján czimerféle látható: három halom a levegőben, turul madár (vagy sas) és fölötte 5 csillag, „Cognata ad sidera tendit“ körirattal.

Csak ezek után következik a tulajdonképeni tárgy, Pozsonymegye leírása, élén a bevezető sorokkal (proomeium). E bevezetésben elmondja,

* Magyarra fordítva és teljesen közölve van Szmida említett művében id. helyen.

** Szmida id. művében összevéti ezen arczképet Bélnek a 11. kötetben adott képével és azt Írja le s nem ide, hanem az ajánlás utáni helyre helyezi.

50