Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

és egy más privátiskolába, Káinéra küldték; ez az iskola azonban még ugyanazon 1694-ik évben megszűnt és most Alsó-Sztregovára, majd Beszterczebányára került. Itt tanárainak, különösen Pilarik Jánosnak, majd Buriusnak kedvencze lett. A humaniórákra Pozsonyba ment, de inig itt a német nyelvbe egészen belejött, a magyart gyakorlat hiányában majdnem egészen elfelejtette. Ezért 1700-ban Veszprémbe ment, e tősgyökeres magyar városba, majd mint nevelő Pápára került. 1702-ben jujra Beszterczebányán találjuk őt, hol két évet töltött és folytonosan képezte magát a keleti nyelvekben, történelemben, természetrajzban, de már nem az iskolában, hanem magánúton.*

A kitűnő készültségü ifjú 1704-ben a beszterczebányai és rozsnyói egyházak anyagi segélyezése mellett Haliéba ment, hogy tanulmányait az egyetemen folytassa. Itten, minthogy papnak készült, főleg a theologiai tárgyakat, ezenkívül az orvosi tudományokat, de sem a földrajzot, sem a történelmet, a melyekben pedig később annyira kitűnt, nem hallgatta. Tanárai közt voltak: Michaelis, Reinbeck, Buddeus, Tri- bechov, Ludewig, de különösen nagy befolyással voltak reá Francke Hermann és Breithaupt.

Nem tanulmányozta, de mégis itt, a hallei egyetemen ébredt fel a földrajz és történelem iránti hajlama. Már szülőföldjén s a történelmi emlékekben oly gazdag Zólyom vármegyében átélt gyermekkora, majd midőn mint egyháza által kiküldött „legátus“ egész Felső-Magyarországot beutazta, a regényes vidékek, a hazánk e részében oly számos várak, várromok szemlélése hatással lehettek az ifjú Bélre s a történelem és földrajz iránti szeretetet fölébreszthették benne. E hajlam újra éledt és megerősödött most a fiatal theolo- gusban. Francke tanár az ő híres árvaházában mint tanárt alkalmazta és fiának nevelőjévé tette. Ez intézetben a földrajz

Haan Lajos Bél Mátyás ez. értekezése Bp. 1879. 14. lap.

3

33