Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902
SZÉKFOGLALÓ ÉRTEKEZÉS. Tartotta Dékáni Kálmán, a történelem és földrajz r. tanára az ev. ref. fogyninasium- ban, Maros-Vásárhelyt, 1903. márcz. 8-án. Méltóságos Kollegin mi Elöljáróság! Tisztelt Pályatársak! Szeretett Tanaid Ifjúság! Nagyérdemű Közönség! Mint a nagymultu marosvásárhelyi kollégium újonnan megválasztott rendes tanára, hódolok én is nagyérdemű elődeim és mélyen tisztelt tanár-társaim példájának s a hosszú századok által megszentelt azon szokásnak, hogy az uj pálya küszöbén, protestáns egyházunk ezen kiváló intézetének szentelt csarnokában, gyönge tehetségemhez mérten az alma-mater kathedráján bemutassam magamat. A történelem és a földrajz tudományát vagyok hivatva innen terjeszteni s ugyanakkor protestáns egyházunk méltatlan szolgájává szegődtem. Visszapillantok a múltba, hogy onnan egy magyar protestáns atyánkfia emlékét idézzem fel és érdemeit elevenítsem meg, amiket e két tudomány, de különösen a földrajz terén szerzett. . . Székfoglaló értekezésem tárgyát a földrajz köréből vettem és pedig hazai földrajztörténet-irodalmunknak egyik nagybecsű úttörő munkájáról akarok beszélni, mely — azt lehet mondani — a legelső nagyobb terjedelmű földrajzunk. A XVIII. században jelent meg, azon idők divatja szerint még latin nyelven. E munka czime: „Notitia Hungáriáé novae geog- raphica-historico“, magyarra lefordítva: „Az uj Magyarország földrajzi és történelmi leírása.“ Irta: Bél Mátyás; aki valóban megérdemli az első magyar polyhistor nevet. 29
