Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

porodása, az állami intézmények, a modern társadalom fejlődése mind fokozottabb igényekkel lép fel az egyénnel szemben és vas következetességgel követeli meg a tehetségek minden oldalú kifejtését, a munka és szorgalom érvényesülését. Korunk demokratikus irányzata mindinkábbb háttérbe szorítja a régi idők kiváltságainak romjain ingó előjogokat, s az emberben mint individuumban keresi alkotásainak támaszát. Már a régi időkben, midőn az ember egyéni értéke nem képességeihez, nem szociális érdemeihez, hanem öröklött és születési előjogaihoz volt fűzve: feltörtek egyes fenköltebb gondolkozásu lelkekből azon, akkor még merész szavak és nézetek, hogy minden ember annyit ér, amennyire egyéni képességével és szorgalmával magát a közjó, az emberiség érdekében hasznosítani tudja. Merész és veszélyes tüneteknek látszottak még akkor az ilyen nézetek, de a modern kor a krisztusi tudomány segélyével ezeket mint általános emberit diadalra juttatta; s ha boldogulni akarunk az életben, ezen elvek előtt teljesen meg kell hajolnunk, s a czél a diadal reményében összes erőinket, tehetségeinket, munkásságunkat bele kell vinnünk az élet küzdelmébe.

A régi idők sajátos, és korunktól eltérő állami és társadalmi intézményeinél fogva szükségtelen volt az egyéni képesség kifejlesztését törvényes formákhoz kötni. Ma már, a minden irányú viszonyok változásával a tudomány és műveltség előhaladása oly követelményeket támasztanak, melyeknek megvalósítására társadalom, egyház és állam kezet kell fogjanak; intézményeket kellett létesíteni, melyek a czélt egyöntetűen szolgálják. És ezen intézmények között első helyen állanak az iskolák, melyekre igen fontos feladatok várnak: ellátni a szükséges ismeretekkel a tanuló ifjúságot és ennek kapcsán kifejleszteni benne kötelességérzetet, munkásságot, tudatára ébreszteni az ő egyéni értékének és irányt adni jelleme fejlődésének; egyszóval útmutatást és eszközöket nyújtani a külömböző életpályákon való boldogulásra. Ámde

ív