Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902
A mű bírálata és méltatása. „Ha volt valamely ismeretág, melyet a tehetséges és tudós férfiak, kik kisebb, vagy nagyobb hírnevet szereztek maguknak, a kiválóbb tudományok újjászületése után rendkívül lomha és lassú fejlődéssel sajátítottak el, — a földrajzot mindenesetre ezek közé kell számítani; mert ebből nem egy könnyen ragadt valami senkire sem.“ így szól Bél Mátyás a Tomka-Szászky földrajzához irt előszavában.* Sokat bajlódtak a latinnal, a görög nyelvvel, hogy régi tisztaságukba visszavarázsolják; hogy a régi görög kódexeket helyesen adják vissza, gondot fordítottak a philosophiára is, de a földrajzzal, a renassiance korában csak egyetlen kísérlet foglalkozott. — S még mikor művelni kezdik, akkor is vagy a históriában, vagy a phisicában, vagy a politikában foglalt el szerény helyet. Az iskolában nem tanulják a földrajzot s nem csak itten tájékozatlanok teljesen e tudományban, de még a leghíresebb emberek sem értenek hozzá. És mindezen elmaradottság legnagyobb Magyarországon. Így és hasonlóan panaszkodik Bél a földrajz elhanyagolása miatt. Bél Mátyásnak alapos oka is volt ilyen méltatlankodásra, mert az ő felléptéig, hazai földrajzirodalmunk összes termékei nagyon kis könyvtárt tennének ki. Már Bonfini müvében sok földrajzi adatot találunk ugyan és Bél is sokat használja, de habár megemlékezik az egyes helyek fekvéséről is, ezen adatok főleg azok történeti múltjára vonatkoznak. Hasonlót lehet mondani Gregoriancius „Breviárium rerum hungaricarum“ * Introductio in orbis hodierni geographiam. Joh. Tonika Szászky. Posonii, 1748 (Praefatio.) 112 ViiSiiifcrBBw'fiiMMffiliii üffi- liiririü