Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

tek és magyarok közti ellenszenv az előbbiek legyilkolásában nyilatkozik, midőn egy magyar polgár haláláért álltak bosszút a németeken. Mátyás alatt a város virágzásának tetőpontját éri el és ekkori nevezetes eseményei, állapota, kinézése még inkább részletezve vannak Bél által. Hosszasan időzik a király házasságánál, leírja az ekkor tartott ünnepélyeket, Beatrix királyné fényűzését, Mátyás korának műveltségét. Hogy milyen hirtelen haragú volt a nagy király, annak jellemzésére idézi Mátyásnak egy levelét, melyet a polgárokhoz intézett, kikre csekély ok miatt megharagudott. A levél igy szól: „Mátyás Isten kegyelméből magyarok királya! Korán reggel polgárok, ha mindnyájan a királyhoz nem jőtök, fejeteket vesztitek. Budán. A király.“ — Mátyásnak utódai is többnyire itt székeltek, de a város még sem maradt meg régi nagyságában. Adja még Oláh elbeszélése után a város akkori leírását.

Ezzel a város török korszaka következik. A három rész között ez a legterjedelmesebb és a legrészletesebben van tárgyalva; a 247— 430-ik lapokra terjed. A szakasz czime: „A város második, barbár korszaka, vagy Uj-Buda sorsáról a törökök zsarnoksága alatt.“

A mohácsi csata után Szolimán bevonult a városba. Leírja Fer- dinánd és Zápolya versengését, melynek az lett a vége, hogy Zápolya Lasky Jeromos utján segélyt kért a portánál. Ezen tárgyalások menetét Lasky naplójából idézve mindvégig elbeszéli. Az egyezség értelmében Szolimán visszaveszi a császártól a várat és Zápolyának adja át. Zápolya halála után Budavára véglegesen török kézbe jut. Teljesen történelmi események elbeszéléséből áll ezen rész, melyet egyes egykorú irók, igy Busbek, Boccatius, Tafferner stb. a város képére vonatkozó leírásaival tesz élénkebbé. A külömböző ostromok, diplomácziai tárgyalások elbeszélésének keretében sokszor az egész országban folyó har- czokra, a törökök elleni hadműveletekre és egyes béketárgyalásokra is kiterjed. Legrészletesebben van leírva az utolsó, 1686-ik évi ostrom és ezúttal a török kiverése a várból, midőn sokat vesz át a külömböző íróktól, igy különösen az erről irt Wagner művéből is.

A 430-ik lap után találjuk Budának és Pestnek látképét. A néző előtt mindjárt az alacsony falakkal körülvett Pest van, jobbra a várostól a gödrös és szakadásos, meredek Dunapart. A folyó túlsó felén játszik a Gellérthegy, alatta a Tabán nevű városrész, a közepén a mai Budavár, tőle jobbra a Víziváros helyén levő házsor látható.

Budának az „ausztriai királyok“ alatti története a 431—467-ik lapokra terjed. Az elpusztult várost idegenekkel kellett benépesíteni; ezek többnyire németek voltak. 1699 ben nagy pestis üt ki a városban.

84