Református Kollégium, Marosvásárhely, 1901

— 14 —

hogy ama professorok közül volt, a kikre való visszaemlékezés a volt tanítványok lelkében édesebbé szokta tenni a boldog ifjú kornak, a tanuló éveknek amúgy is édes emlékezetét, a kiknek neve díszt, tekintélyt, előkelőséget biztosit egy szerényebb eszközökkel, külsővel, berendezéssel bíró intézetnek is. A kolozsvári cv. ref. kollégium régi jó hírének megtartásához a Parádi Kálmán tanári egyénisége erős ténye- zökép szerepelt a múlt század utolsó negyedében. És a kik ismerték az ö mély philosophikus gondolkozását, széleskörre terjedő tudományos ismereteit, c mellett élvezték egy érző szerető szívből fakadó kristály tiszta kedélyét, humorát: megtanulták becsülni benne a változhatatlan, soha sem tévedezö nemes, őszinte jellemet. Sokszorosan érzik a fájdalmat azon, hogy mindez még sokáig nem sugározhatott vissza egy csöndes, nyugodt öregkor lealkonyulő napjáról. Gyorsan hanyatlott alá. Mint az ö szorosabban vett élet hivatása gyakorlásától távolabb álló testvérintézet, e helyen föképen azt a veszteséget kell kiemelnünk, a mely egyházkerületünk tanügyét érte halála által.

Parádi Kálmán, mint egyházkerületi tanügyi előadó, mondhatni egész uj irányt mutatott meg e téren. Egyházkerületünkben a tanügyi adminisztráczió annak előtte alig volt szervezve, összhangzatos, tudatos egy közös czélban egyesülő munkásságról alig lehetett szó. A tanügyi előadó állásának szervezésével ezelőtt mintegy huszonöt évvel az egyházkerületi közgyűlés a központi tanügyi előadás tisztét az egyházkerület összes iskoláira kiterjesztette, a tanügyi előadó ügykörét szabályzattal megállapította, feladata lévén az előadónak összefoglaló, általános jelentésekben tájékoztatni az egyházkerületet a központi tanügyi adminisztráczió lefolyásáról, a kollégiumok és népiskolák állapotáról és tanulmányi viszonyairól. Ez újon szervezett állást az egyházkerületi közgyűlés Parádi Kálmánnal töltötte be, a kinek negyedszázados működését e téren csak akkor tudjuk méltányolni, ha tekintetbe vesszük mindama