Református Kollégium, Marosvásárhely, 1901

— ligetiek, az őszinte jóbarátnak körünkből történt kiválását említem fel. Fájó érzés fog el, mert tiszteltem benne a tanárt, ki magas szellemi miveltségével, gondolatainak ideális szárnyalásával mindig egy tisztultabb, emberiesebb czél felé tudta irányítani a mai kor materialismusának önző érdek sphérai között felserdülö tanítványait. Szerettem benne a lelkesedést mindaz iránt, a mi igazán szép; bámultam, hogy a sors minden változásai között is megtudta őrizni nemes idealis- mussát. Bedöházi János kollégiumunknak 22 éven keresztül tanára, több ízben igazgatója, f. év január havában saját kérelmére történt nyugdíjaztatása folytán kilépett kollégiumunk kötelékéből. Hivatása öt egy más magasztos, hasonlóan a nemzeti ügyet szolgáló pályára vonzotta. Nem akarom érdemeit méltatni; az egyéni érzés sugalla szavak úgyis csak gyönge viszhangjai lehetnek azoknak Méltatják érdemeit munkásságának eredményei és volt tanítványai, kik szellemi nemességének jótékony hatását élvezik. Méltatja azon főhatósági elismerés, mely a legmelegebben emlékezik meg működéséről. Bedöházi Jánosnak távozását tanárikarunkból nem azért említettem itt fel, mintha a kollégium nevében tőle végbucsut akarnék venni. Hiszen azt ö maga sem tudná megtenni. 22 évet az élet deléből úgy eltölteni, hogy oda semmi emlék ne fűzze, lehetetlen. Sőt megvagyok győződve, hogy ö annyira összeforrt a kollégiummal, hogy annak érdekeit, felvirágozását most is épen úgy szivén viseli. Kérjük, követeljük is ezt tőle. de viszont kívánjuk, hogy magasztos elhivatásának teljesítésére öt az Isten sokáig, boldogságban éltesse.

Bedöházi János volt tanár és igazgatónak nyugdíjba vonulásával az igazgatói tisztet kollégiumunk Elöljárósága egyhangú bizalommal Lakatos Sámuel tanárra ruházta. Örömmel és megnyugvással láttuk a gymnasium vezetését e kipróbált