Református Kollégium, Marosvásárhely, 1899
14 annyi soké: emelkedés, aztán hanyatlás, erőtlenség? és egy más uralkodó eszme fogja majd átvenni szerepét az emberiség jövő történetében ? és az emberi társadalom folyton tartó átalakulásában majd más csirák szolgáltatják e az erjesztő anyagot ? Minket, a kik a mozdíthatatlan emberi intézmények ellen vettük fel a fegyvert alig aggaszthat ez. Mi, a kik a felekezetek kebelében nem hatalmi czélokból tömörülünk, hanem istennek tetsző, az emberi boldogabb állapotot előidézni törekvő munkásságért, a kik az emberiség fejlődésében, daczára e fejlődést ért kárhoztatásoknak, az isten országa megalakulását látjuk mint czélt, a kik nem tudunk megkülönböztetni külön világi és külön isteni dolgokat, hanem mindenben isten munkálkodását látjuk: bátran tekinthetünk a jövőbe. Nekünk az emberi tudomány, a felvilágosodás nem ellenségünk, előttünk az újítók a reformátorok nem eretnekek, nem tévelygők, hanem barátaink, a kik meghallgattatásra találnak. Az út ki van mérve isten által számunkra, sorsunk az ö kezében van, de az a szellem, a mely minket egykoron a küzdelembe vitt, az a szellem az emberiség fejlődésében soha sem veszítheti el erejét és az az alap, a mely e küzdelemben erős várunk volt, a Jézusnak az evangéliumban letett tiszta tudománya, a mig ember él, soha sem málhatik szét. E nélkül a szellem nélkül, majd századok múlva, bár kik lépjenek örökünkbe és e nélkül az alap nélkül, út az emberi tökéletesedés felé nincs. S most ez eltűnő század végén a jövő század küzdelmeire ez az ősi szellem vezessen tovább minket, ne féljünk ha földre tipor- tatnánk is; az evangélium erős talajából Anteusként mindig uj erőt fogunk nyerni. Isten mindnyájunkkal.
