Református Kollégium, Marosvásárhely, 1898
106 ton keresztül ragyogott magas értelmednek, tudásodnak fénye elhivattatásod terén, amaz ügynek szolgálatában, a hol büszkeséggel említették nevedet; és ebből a fényből jutott minekünk is, annak az egyháznak és egyházunk amaz intézetének is, a melyért folytatott küzdelmek történetében kitörölhetetlen betűkkel vannak felírva elődeidnek nevei. Annak a csengettyűnek hangja, a mely egykor dajkakint hivott keblére, azoknak a harangoknak zúgása, a melyek a munkában kidőlt elődeidet kikisérték a temetőbe, megzendült a te telkedben s siettél visszaszolgálni azt, a mivel magad te is adósnak érezted. És most fájdalom ezek a hangok neked is búcsút zengenek. Előre nyúlt az árnyék, előre nyúlt a homály s te a nap utolsó sugarai mellett búcsúztál el tőlünk. Némán, szótlan ajakkal szorongattuk kezedet. Most már leszakadt az éjszakának sötét leple. Te az ismeretlen túlsó parton állasz, s mi tompa, elszorult hangon kiáltjuk utánnad a setét éjszakába az istenhozzádot. Fojtott kebellel énekeljük a zsoltáros királylyal: Uram! Uram! micsoda az ember,... s kétkedve kérdjük vájjon test e csupán az ember, vagy lélek is? s ha lélek is, a mint hitünk sugalja, hová lesz a lélek elölünk? midőn a lélek szétfoszlott a test előtt. Vajon mindaz a mit gondoltam, éreztem, mindaz, a mi szüli az anya csókját, az ifjú szerelmét, a vértanú lelkesültségét, az emberben mindaz, a mit nemesnek, szépnek, nagynak vallunk, csak azoknak az ideg szálaknak müködése-e, a melyek át szövik testünket? s aztán az idegek ha elpattantak, ha szé- roncsolódtak, egy hang csupán az egész emberi mivolt, egy eltépett húrnak utolsó hangja, mely elenyészik az örök mindenségijén, az örök semmiségben ? Ne akarjuk a tudás tiszta napfényével megvilágítani azt, a mit úgy látszik Isten örökre elfedett elölünk, hanem higyjük azt, a mit a sej- lelen titkos holdvilágának sugárainál kedélyünk megnyugtatására, lelkünk békéjére hinnünk engedett és hinnünk parancsol. Ne kérdjük a halottól, hová lett a te szerető szived? a te mosolyod? hova lettek a te kedves tréfáid?
