Református Kollégium, Marosvásárhely, 1898

XI

közökben, mintha egy varázsütéssel az idők folyását egyszerre megváltoztatták volna. Ezek az iljak csupán az igazságnak, az eszmének, a lelkesedésnek erejében vetett hittel kiállanak a nyilvánosságra s az egész nemzet nevében jogot és szabadságot hirdetnek és követelnek, a melyek nem egészen négy hét múlva törvények által biztosíttatnak az ország minden lakójára nézve.

A pesti ifjúság emléke élni fog a nemzet történetében. Nevök, hirök megmarad, de nem úgy, hogy a por lepje be valami régiségi múzeumban ; nem, mert ettől megőrzi a kegyelet, mely nekik a nemzeti dicsőség templomában biztosított helyet, Meg fogja őrizni, mert az igazság, a szabadság, a humanismus, melyekért küzdöttek, örökké tartók, s azoknak hirdetői, azoknak bajnokai velők együtt élni fognak.

De úgy van, ezzel számolni kell, hogy akármily szép és felséges dolog legyen valami, nem elég azt csak óhajtani, kívánni, remélni; annál többet is kell tenni. Mindent, mindent, még a szabadságot is rendezni, szabályozni, biztosítani kell, különben vele és általa élni nem lehet.

S a mig Pesten az ifjúság és vele a polgárság az örökre emlékezetes márcziusi napokat a legnagyobb lelkesedés között tölti, addig Pozsonyban az országgyűlés mindké] táblája tanácskozik a felett, hogy miként lehetne az országos sérelmeket orvosolni, a már tovább nem halasztható javításokat megkezdeni, az ország égető szükségein segíteni.

Az országgyűlést még az előbbi évben 18-47. november 7-én nyitották volt meg, s a tanácskozások egész télen át tartottak. — A szabadelvű, még akkor ellenzéki és a konservativ, a maradó párt állottak ott szemben. Az alsó táblán Kossuth Lajos vezetése alatt a szabadelvű párt volt többségben ; a felső táblán a konservativ párt, melynek vezére Apponyi György gróf volt. A szabadelvű párt csaknem kimerült már a siker nélküli küzdelemben, mikor Ilire érkezik a párisi februáriusi forradalomnak. Ez a körülmény uj erőt ad az ellenzéknek s már az alsó táblának márczius 3-iki ülé-