Református Kollégium, Marosvásárhely, 1897

„Némi lehangoltsággal, aggódással indultunk, vigan jöttünk. Győzelmet arattunk, kedves intézetünknek dicsőséget szereztünk. Az összgyakorlatokban, katonai rendgyakorlatokban kitűnt csapatunk pontosságával, fegyelmével katonás magatartásával, mely utóbbiért intézetünk díszoklevelet nyert. Az egyes versenyekkel pedig mi, a kik eddig versenyen nem vettünk részt s igy merőben tájékozatlanok voltunk, oly eredményt értünk el, hogy azzal a harmadik helyre jutottunk, oly intézetek sorában, melyek már többször is vettek részt ily versenyeken. Aranyérmet nyert rúdugrással Tóth Árpád, ezüstérmet távolugrással Bodó Béla, bronzérmet magas rúdugrással Kakasi Béla, futással Nemes Mihály, oklevelet futással Felszegi János, távolugrással Deák Géza. így összesen 7 kitüntetést nyertünk. A versenyre mené3 lehetővé tételének, intézésének érdeméből az oroszlán részt mindenesetre magam veszem ki, de az elért fényes eredmény érdeme legnagyobb részt egyfelől a tornatanár űré, ki fáradságot nem sajnálva gyakorolt és vezetett, másfelől a tiétek kedves fiaim, kik összeszedve, különösön a küzdés porondján, minden képes- ségteket, férfias komolysággal és buzgalommal teljesítettétek kötelességeteket és azé a jó székely véré, mely ereitekben csörgedez. Köszönet ezért intézetünk nevében neki és nektek, s legyen áldott a jó székely vér bennetek.

,,A mi az utazást és ott tartózkodást illeti, mindkettő a legkellemesebb volt. Az útban jövet menet vigan voltunk, baleset, sőt kellemetlenség sem fordult elé. Ott pedig kitüntető szívességgel találkoztunk, a székelyfiuk mindenütt kiváló kedvezésben részesültek. Különös hálával tartozunk az ottani testvér ref. kollégium igazgatója Borsos Benő urnák, ki a vezetése alatt álló intézet helyiségeiben kényelmes szállást adott s egész ottlétünk alatt testvéries barátsággal vett körül és gondoskodott szükségeinkről, továbbá az ottani r. katb. főgimnázium igazgatója Ratkovszki Pál urnák, ki mint a verseny ügyvivő elnöke, csapatunkat előzékeny figyelmében részesítette. Köszönet illeti végül a kolozsvári és debreczeni