Református Kollégium, Marosvásárhely, 1897
Uo A szabadságharca lezajlása után a kényszerbesorozást kikerülendő, a helyi adóhivatalnál keresett s nyert alkalmazást, miközben macáin tanítóskodással is foglalkozott. Kollégiumunk tanári kara 1855-ben hívta meg a németnyelv és irodalom tanítására, a mit ö kész örömmel fogadott, megszabadulva ez által az akkor magyar érzésű ember elölt gyűlöletes állami szolgálattól. J864. végén id. Jenéi József halála után a kollégium pénztárosává választatott, mely tisztéi egész haláláig buzgősággal és lelkiismeretességgel vitte. Kiváló érdeme volt a világos pénztári kezelés s könyvvezetés rendszeresítése, az intézet tökéinek biztos elhelyezésében kifejtett buzgalma és szakértelme, s egy részben neki is köszönhető, hogy c csaknem semmi nagyobb alapítványnyal nem rendelkező iskola ma már tekintélyes alappal rendelkezik. 1869-ben az ^Erdélyi kereskedelmi bank“-hoz pénztárossá választatván, lemond a német nyelv tanításáról, kilencz év múlva azonban, mint német nyelvi segéd tanár, később mint rendes tanár, elismertetvén a közoktatásügyi kormány által tanári képesítettsége, ismét helyet foglal kollégiumunk tanári karában 1891-ig, a midőn tanári állásától megvált, s csupán mint a kollégium pénztárossá, kapcsolatban a „Gecse emberszereteti intézet" pénztárnoki állásával működött egész haláláig. Mint tanár szakképzettsége, tapintata, humánus lelkülete által becsülést szerzett magának tanártársai,szeretetet tanítványai részéről. Tanítványainak vezérfonalul irta „Gyakorlati német nyelvtan “-át. Nagy barátja volt a zenének s kiváló buzgalmat fejtett ki, hogy a szép művészetek ez ága az ifjúság kebelében kellő méltánylásban és ápolásban részesüljön, volt zeneegyleti felügyelő, dijakat tűzött ki s alapot teremtett a zenekar költségeinek fedezésére. Életpályája egy egyszerű, nem nagy igényű, de minden izében becsületes, szerény hivatását buzgősággal betöltő emberé volt. Kálvinistái egyszerűséggel futotta meg, hozzáforrva 10
