Református Kollégium, Marosvásárhely, 1895
12 magát az állammal azonosította s életre keltette azt a négy ezer éves ó-egyptomi elvet az uralkodásban: milliók egyért! * A jó elbukott. S a szellem? a nemzeti érzés? a szabadság szeretető? úgy látszott, hogy „terrain virgo Astrea reliquit“, az is elköltözött e földről. Magyarország mély álomba merült a hosszú küzdelem után. Csak egy néhány Írónak, költőnek, ébrén álmodozónak mécse pislogott az éjszakában. A csendet csak egy nehány kezdetleges koboz hangja zavarta meg. Hervadhatatlan koszorú illet titeket a késő ivadékok részéről, a kik megtartottátok a mi édes magyar nyelvünket! * Mindenki ismeri Madách ama fenséges költeményének azt a gyönyörű részét, midőn az alvó Keppler a Marseillis hangjaiban a jövő dalát hallgatva, a nagy franczia forradalom színterén, mint Danton ébred föl. Nemcsak Francziaország forradalma volt ez, az egész miveit emberiségé. Egy uj világot nyitott meg, a melyben az ember visszanyerte méltóságát. Az emberi jogok proklamácziója az emberiség újra születését jelenti a mult század végén. A nagy színjáték akkordjainak hullámai elterjedtek a Kárpátok bérczéig, s azok szikláin ütköztek vissza. E nemzet fiai közül nem egy, sokan az ébren álmodozók közül, lelkűkbe fogadták e hangokat, s a nagy események felett elmélkedtek. Ennyi elég volt, hogy a budai vérmezőre hurczolják őket. Egyike a vértanuknak, a tital Őz Pál, a honnan vérpadra vitték, börtöne falára egy levágott fatörzset rajzolt szénnel, s alája e szavakat irta: Laetius e trnnco ílorebit. (Dúsabban hajt ki a törzsről.) És a levágott törzs dúsan hajtott ki. Mert a Megváltón elkezdve, a czirkusok és máglyák áldozataival, Brúnóval, Savanarolával, az emberiség vértanúinak ezreivel soha még
