Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
81 menyen innét a mester, számban adja a pástoroknak gondviselések alá a könyveket s legyen catalogusa a mesternek is a könyvekről. 12. A deákoknak litigálásának diriinálására való hely, mikor akarják, akár a scholában s akár a parochiában legyen, a schola törvénye szerént. 13. A scholában se szekérrel, se lóval ne szálljanak. 14. Inventarium legyen minden kamarában levő eszközökről, és ha ki tűit ront, pusztít, mikor kimenyen a kamarából, fizesse meg. A kivűl való épületekre is a mesternek szorgalmatos gondja legyen. 15. Ha ki vagy pénzt ád a scholához mindenkoron való megmaradásra , a mester introductiójakor olvassák el a mátrixból az olyan keresztyén embereknek mind neveket s mind pedig a mit conferal- tak, emlékezetre.“ Ezen utolsó pont alatt tett intézkedés folytán az adományok és hagyományok bejegyeztettek folytonosan a Csulai-féle anyakönyvbe, mely legtöbb adatot tartott fenn iskolánk történetéből. Ugyanez őrzött meg egy igazgatói beköszöntő beszédet is, melyet Fogarasi Mátyás — a tanügynek uj lendületet adott Apáczai Csere János tanítványa és Pápai Páriz Ferencz tanítója — írt és elmondott 1659-ben Dózsen, 1662-ben Marosvásárhelytt igazgatói széke elfoglalása alkalmával és anyakönyvbe jegyzett Gidófalvi Balázs 1665-ben. E beszéd tájékozást nyújt nekünk arról, mikép állott erdélyi iskoláinkban a tanügy a XVII. század közepén. A történelmi kép élénk festése mellett a beszéd alakja, Cicerói nyelvezete és irálya indokolják itt annak teljes közlését. „Taceamne an loquar, animus in ambiguo haeret; tacere namque et intra silentium me continere jam dudum hic insolita consvetudo et vester frequentissimus confluxus, denique officii mei ratio, quod ingressurus sum , et finis, ob quem cathedram conscendi hanc, non sinit, imo urget, exstimulat; loqui autem ac vincula sermonis solvere non usque adeo permittit, remoratur ingenii mei tenuitas, facundiae indicendo inopia, verborum impolities meorum, ac metus, quem exinde traxi ac traho, quod vestrá amplissimá ac favorabili praesentia vix quidpiam digni afferre me posse sentiam, timeamque quasi pertremefactus, ne ariditate styli ac incompto iniucundove orationis fluxu vestram in me audiendo attentionem penitus extin- gvam, animum benevolum avertam, efficiam ut oculos, vultus, 6
