Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

745

a református püspököknek szokott helyekre és házokba. De nem sokáig lehete ott nyugodalmas szállása, mert 1716-ik esztendőben Steinwille generális szépen kére ugyan a reformatum Consistoriumtól templomát, kollégyomát és papok házait az 0 Felsége nevével, de megizené azt is, hogy ott Ő Felsége olyan erősséget, várat akar építtetni, amelyben egy magyar is a vitézi renden kívül, hogy lakjék, meg nem engedtetik. Igen keményen fogván a dolgot, megígérte azt, hogy templom helyébe templomot s kollégyom helyébe kollégiomot építtet ó Felsége a hová tetszik és diplomát ad reá, s a felett 15 ezer forintot a házakért; a mely akkor novellák által mindenfelé ki is hirdettetett. Ha pedig nem akarják adni szép szerint, már van parancsolatja, mit csináljon, 0 Felsége jobbágyaival nem perel. Reá kételenedvén általadták jó reménység alatt; mind kollégyom, püspök, onnan etköltöztenek, de még eddig az ígéret megteljesedését várja.“

b) Kovásznai Sándor, aki főiskolánk auditóriumát 1781-en felszentelő beszédében előadván, miként telepedett légyen le főiskolánk hányattatásai után Mvásárhelven, ezeket írja a 31-ik lapon: „Nec enim perpetuam ibi sedem et stationem, sed mansionem duntaxat ad tempus et quasi diversorium petierant, interea dum causa hac ab ipsomet sacratissimo Imperatore cognita ac dijudicata, decreto ejusdem ab Steimvillio dala fides exsolveretur•, promissaque praestarentur; nempe ut locus nova gymnasio aedificando aptus, isque regio diplomate confirmatus assignaretur, triaque praeterea numorum aureorum millia damnis compensandis et sarciendis ex aerario numerarentur“.

Nem gyengítheti azonban ez idézetek hitelességét az, hogy a tisztelt irók által igéidnek állított kárpótlási mennyiséget különbözőleg határozták meg: mert ezen különbségnek szembetűnő oka az, hogy Bőd Péter azon mennyiséget közli — még pedig forintokban számítva, mely a kollégyomért s azonkívül a papok házaiért is összesen igértetett; Ko vásznai Sándor pedig azon mennyiséget csak és pedig aranyakban számítva, amely az azon városból elköltözött kollégium kárai pótlásául ajáltatott.

Midőn a közlött adatoknál fogva kételkedni nem lehet a felett, hogy főiskolánk Fejérvárról lett elmozdittatása alkalmával szenvedett — még pedig tetemes kárai megtérittetendése iránt biztosítva volt, és amidőn mindaddig, mig az ellenkező be nem bizoyittatik, méltán tagadhatjuk azt, hogy az Ígért kárpótlással főiskolánk mind e mai napig sem szerencséltetett, a mennyiben bebizonyittatván az ígéret valósága a dolog természete szerint