Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

740

És most figyelembe véve, hogy a Fehérvárról erőszakkal kihajtott pataki kollégium, miután iskola épületeit, professori lakjait az akkori kormány megígért ugyan, de soha meg nem adott kártérítés nélkül elvette, üres marokkal, vándor pálczával s nehány darab ^könyvvel jött és telepedett le Marosvásárhelyt; hogy a petresi, királynémeti, kelneki dézmákat a kincstár magához ragadta s a nemzeti fejedelmek alatt járt jövedelmeit megszüntette; s ha végre elgondoljuk azt is, hogy a régi prot. kegyurak egy része vallását változtatva megtagadta őseitől a kollégiumnak átok alatt hagyott kegyes alapítványát, más része pedig elszegényedve vagy egyéb ok miatt megvonta jótéteményét intézetünktől: minő reménynyel nézhetett szembe a jövővel uj helyzetében ?! Bizony az önbizalomnak magas fokára volt szüksége, hogy csüggedés ne lepje meg s a tudomány szövétnekét elhamvadni vagy éppen kialudni ne engedje. Nem csüggedett. Templomot, oltárt épített az elvettek, vesztettek helyett újból ; tantermeket, osztályokat, lakószobákat, tanári szállásokat, mint látok, majdnem semmiből. Bételjesedtek a Fehérvárról történt kiköltözéskor énekelt 42. Zsoltár szavai: „Bízzál Istenben s nem hagy el.“ Bizott, nem hagyta el.

Ha szabad kisdolgokban nagy példákat használni, alkalmazhatjuk kollégiumunkra a nagy latin költőnek1) Róm a alapításáról irt pár sorát:

Per varios casus, per tot discrimina rerum Tantae molis erat Vásárhelynam condere Scholam.

Annyi viszontagság és annyi veszélynek utána,

Ily sok bajba került vásárhelyi ikola-ügyünk. *)

*) Vergilius Aeneis I, k. 33. és 204. vers.