Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

563

gatására Grelei után 1619. elején, de ez nem volt hajlandó akkor elhagyni az oppenheimi iskola vezetését, melyet már 1617. május

12-től fogva folytatott1) s családi gyöngéd viszonyok is fűzték már oda. És ez a nagy tudomáuyu, vas-szorgalmu, munkás férfiú életét (1574—1633.) külföldön, vándorlással töltötte mintegy száműzött, maga irta:

Számkivetésben járt e földön Krisztus urunk is,

Járjuk el e járást hát mi is, ő tagai.

Szegénységben hunyt el Kolozsvárt, ki szeretett nemzetének boldogitására fejedelmi költségekkel szerezhető — bölcsességet, kegyességet tanító könyvekkel töltötte be a két magyar hazát. 0 külföldön becsültetett a legnagyobb emberektől, fejedelmektől; hazájában éhséget, szükséget és keserves rágalmazásokat szenvedett hat gyermekével és a halhatatlan emlékű reformátorok unokájával.2) Németország auxiliuma, hazája exíliuma volt, irja Bisterfeld; Alsted pedig: Magyarország bölcsőm, Erdély sírom, tudományom s nőm Németországnak köszönöm.

Kétséget nem szenved, hogy ha Bethlen később, mikor Bojthi- val kerestette és hivatta Németországból a tudós tanárokat 1000 tallér fizetéssel, Molnár is készséggel vállalkozott volna, ki akkor népes családjával nyomorbán szenvedett.

De Bethlen kezeit talán kötötte a kolozsvári országgyűlés 1622-i

VI. czikke, a hol elhatározzák a rendek, hogy Kolozsvárt a régi pápista puszta klastrom helyén építtessék egy akadémia, melyben őfelsége bizonyos föprofessorokat constitualváu, azoknak bizonyos ős örökké megmaradandó proventusokról is kegyelmesen disponáljon.3) A fő- professorokon külföldi egyetemi tanárokat érthetett Bethlen Gr., úgyszintén később II. Rákóczi György is, midőn idegen tanárokat alkalmaztak a felsőbb tudományok előadására s a közvélemény is, mint Bethlen Miklós idézett szavai mutatják, azon téves nézetből indult ki és terjedett el, mintha a magyarok nem bírtak volna oly éles felfogó, elsajátító tehetséggel, mint az idegenek.

D Molnár naplója „Történeti Lapok* 47. sz. Kolozsvár 1876.

2) Neje Ferinaria Kunigunda, Ferinaria János marburgi professor és paedagogárcha leánya, Cruciger Gáspár unokája, kivel 1611. Szept. 10. kelt egybe. Cruciger Gáspár wittembergi prof. leánya Erzsébet neje volt Luther Márton fiának: Jánosnak, Szatbmári Pap Zsigmond szerint. Molnár naplójában Kunigunda anyját Magdolnának irja.

3) Salamon J. De Statu Ecclesiae sat. 146. 1. és Szilágyi Sándor „Erdélyi országgyűlési emlékek* 8, k. 96. 1.